Babaváróban...

Nem vagyok öntelt, de ma igazán kihúzom magam...
Elmentünk 1 kamaszkori barátnőmhöz és férjéhez, hiszen kb. 1 hónapja megtudtam babát várnak...
Rengeteget beszélgettünk, mutatta a bababútort/igaz, még csak képen/.
Ahogyan kérdeztem, hogy mocorog-e már, és Tomi érzi-e?; mutatta a pociját, ő már érzi, de a férje még nem.
...és láss csodát...nem volt bennem sem harag, sem féltékenység, irigység meg pláne nem.
Nagyon örülök, hogy nekik sikerült, mert nekik is kissé rögös volt az út idáig...

1.konzultáció ebben az évben

Köszönöm, hogy gondoltatok rám!
Mint már írtam a korábbiakban 12 órára volt időpontom.
Reggel még vacilláltam, hogy melyik busszal is induljak, kerekeztem egyet, megőrzésre 1 ismerősnél hagytam a bringám, és gyalogoltam ki a főútra.
A busz késett...á, csak én értem oda kb. 20 perccel korábban...
Nem volt bennem félsz, amikor felértem...már 11 órakor a lépcsőt koptattam.
A doki természetesen délben elhúzott kajálni...persze, ami jár, az jár, de cirka 15 percen belül már fel is tűnt újra a színen...kb. 12.40 felé bekerültem~amit meg kell hagyni értékelek, hiszen látva, hogy anno a prof. 4 órákat is váratott, csak mert nem adtam pénzt...mondjuk itt sem szándékozom, bár tudom, hogy anyagias ő is, de mégis elfogadja, ha üresen marad a zsebe...különben is, nem látnak bele az ember lányának a pénztárcájába~...
1. körben azzal indítottam, hogy fagyasztott ET-t szeretnénk...mire ő javasolta, hogy inkább frisset kellene, szerinte bőven jutna a fagyiba is, hiszen ha nem sikerül, akkor következőleg többet lehetne felolvasztani, ha szükséges...így meg csak 4 embriónk van, és ha abból csak 1 ébred fel, és silány minőségű lesz/de durva kifejezés/, akkor ugrott 1 újabb eljárás...mondtam, tudom, de ragaszkodunk hozzá, hiszen itthon ezt beszéltük meg...ja, akkor nem "kötözködik" tovább, és mindezt normálisan kifejezve...
...és tudom, hogy ha 1 is, de fel fog ébredni, és sikerülni fog...na, ezt sem vágtam még így orvos arcába...
Megultrahangozott, rendben talált mindent, és el kezdte felírni a gyógyszereket...
Bromo-t én kértem, mert lejárt, ami itthon volt...
Kérdezte Gonapeptyl van? Talán emlékezett a tavalyi elfuserált esetemre, vagy gyógyszer csempésznek hitt, nem tudom... :))
Mondtam, hogy a tavalyi eset miatt van, és 1 kismamámtól is kaptam/lehet, nem kellett volna, de már megtörtént/...szóval a fele megvan az adagnak...
Ja, azt is megkérdeztem, hogy mi a különbség a tapasz és a gyógyszer között? Mondta, hogy szerinte semmi, de a tapasz használatos...így azt is kaptam, és még aznap a közelben-ahol tavaly kellett volna-ki is váltottam...és visszarobogtam a Klinikára a "kedves" szülésznő orra alá dörgölni ezt a tényt...
Kaptam Utrogestan receptet is, de azt is kaptam Ritától, így egyenlőre az sem kell...
Most már csak az kell, hogy sikerüljön!

Mérlegelés...

Ráálltam ma a mérlegre...csak tudnám minek...hogy jól felbosszantsam magam... :S
Kíváncsi voltam, mennyivel futok neki az újabb ciklusnak...
4 éve 3 hónap alatt közel 18 kg-mal kevesebb lettem, és abból mára visszakúszott 6,5 kg. :(
Pedig milyen büszke voltam arra, hogy tudom tartani a súlyom...és itt van, tessék...
Mások a zumbától is fogynak, de én ebben is kivétel vagyok...átépítődött a formám:)
Annyiban viszont már most tutira biztos vagyok, ha ez az újabb IVF sem sikerül, akkor gőzerővel átadom magam a futás szellemének...

Csak a jót...

Tegnap beszéltem 1 ezotériával foglalkozó barátnőmmel, akiről már talán írtam is valamikor...segítségét kértem abban, hogy lelkileg mit tehetnék, hogy sikeres legyen a lombik...
Van 1 frázisom régmúltról, és szeretném semlegesíteni...vagy inkább jóvá tenni...hiszen ma 10 milliószoros nap van, és amit kívánsz, visszaszáll rád többszörösön...na, én ezen szeretnék változtatni...csak a jót meglátni, kívánni...
Fura dolgokat produkál az élet...ha Timi nem küld nekem ma 1 mail-t, nem is tudom, hogy milyen jelentős nap van ma-már aki hisz az ilyesmiben-és tegnap majdhogynem szóról szóra ezt kaptam meg a másik Timitől...engedjem el a negatívumot, és lássam meg a jót...
Na, én el is képzeltem, hogy a doki közli velünk, hogy sikerült a lombik, és egészséges gyerkőcöt hozok a világra...
Kívánom mindenkinek, hogy teljesüljön mindaz, akire/amire vágyik!

:(

Egyre jobban kavarják a szószt a munkahelyen...olyan is, akiről eszem ágában sem volt feltételezni...
Az aktuális sírás is megtörtént már...jelenleg azon töröm a fejem, hogy hogyan tudnék ráhangolódni normálisan a hétfőre...azt hiszem, sehogyan sem...

Szabadság ma is...

Az állapotom nemhogy javulna, rosszabbodik...van még cirka 1 hetem, hogy rendbe kapjam magam, különben ez sem fog sikerülni...bár ki tudja még, mi lesz jövő hétfőn...
Reggel időben felkeltem, de küldtem sms-t a munkáltatómnak, hogy mára írjon még ki szabit...válasz semmi...erre felhívtam-pedig pont ezt akartam kikerülni-és olyan flegma volt, mint mostanában mindig...hja, kérem, akit elásnak a szemében...
Annyira undorító már ez az egész...

Telefon...

Tegnap anyósommal is beszéltem telefonon, és elmeséltem neki, hogy mit művelnek odabent.
Ahogyan Bea barátnőm is írta: "szánalmasak"...így van.
Még ezt a hetet kell kibírnom, és utána kezemben lesz a papír, hogy törvényileg védve vagyok, mint IVF-es...legalábbis, ha jól tudom, ez még működik...
...ha nem várják ki, akkor elküldenek a héten, de akkor borítani fogok, az fix...bár, ha jobban belegondolok, lehet, hogy a feszültségtől sírva fakadok, mint csütörtökön, és akkor hiába van nagy szám, ha majd megszólalni sem fogok tudni... :(