Nem vagyok öntelt, de ma igazán kihúzom magam...
Elmentünk 1 kamaszkori barátnőmhöz és férjéhez, hiszen kb. 1 hónapja megtudtam babát várnak...
Rengeteget beszélgettünk, mutatta a bababútort/igaz, még csak képen/.
Ahogyan kérdeztem, hogy mocorog-e már, és Tomi érzi-e?; mutatta a pociját, ő már érzi, de a férje még nem.
...és láss csodát...nem volt bennem sem harag, sem féltékenység, irigység meg pláne nem.
Nagyon örülök, hogy nekik sikerült, mert nekik is kissé rögös volt az út idáig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése