Történet...

Olvastam ma 1 történetet a Babaneten, és annyira megfogott!
IVF-es családról szól, akik elmesélik a történetét, hogyan sikerült nekik Szaffi.
Érdemes szerintem elolvasni...
http://babanet.hu/cikkek/nem-tokeletes-babat-akartam
Ez adott némi bíztatást, és erőt, hogy bele merjünk vágni majd az újabb lehetőségbe...persze, most nagy a szám, de ha a küszöbön leszünk...

Tegnap

Tegnap voltam a "szeretett" háziorvosomnál, és csodák csodájára nem kötött belém, csak megkérdezte, hogy vagyok, és akarok-e még maradni? Mire azt válaszoltam, hogy nem! Pedig dehogynem!... :(
De ha mégis elmennénk még idén az újabb IVF-re, akkor az is kiesés a munkából, és ezt már tényleg nem engedhetem meg amúgy is szenvedő lelkemnek...
...ha mégis...és ha mégsem?
Már kint folytak a könnyeim az asszisztens csajoknál, amikor is elmondtam, hogy szar ember vagyok így is a sok táppénzes állomány miatt...
Egyébként rákérdeztem a hashártya gyulladásra is, és kiderült, hogy a dokinő sem adna rá antibiotikumot...akkor majd magától elmúlik? Komolyan, én ezt nem értem...de ő is azt mondta, amit a nőgyógyász, hogy minél hamarabb, ha tehetjük...ok. Azzal váltunk el, hogy lehet, hogy 1 hónap múlva akkor ismét jövök...
...aztán éjszaka csak nem hagytak aludni a kavargó gondolataim...azon agyaltam, hogy nincs idei rákszűrésem, és amíg nem lesz, addig szerintem el sem kezdhetjük az újabb próbálkozást...de ha egyenesben leszünk, úgyis fel fogom hívni ez ügyben a Klinikát.
...aztán még kattogott azon is az agyam, hogy talán azért nem akarja a sors, mert valami probléma lenne?
Gyártom az elméleteket, de minek is?

Engem mindig semmibe néztek...

...tapasztalom ezt ma is...csakhogy folytassam az előző leiratot.
Nem vagyok jó magam számára /sem/, már tényleg, mint ember sem...
Ma is megkerestek jó pár dologgal, tanácsoltam amit tudtam a magam erejéből, és tudásából, és később derült ki, hogy azért a konkurenciát is megkérdezik...
Persze, 1 szülő, 1 másik ember is szeret több forrásból tájékozódni, ami teljesen érthető, csak hogy a konkurenciát még az orrom alá is dörzsölik, na ez a szép...fáj, meg kell, hogy mondjam...
...ismét a földdel tettek egyenlővé...és nem mondhatom azt, hogy ezt már megszoktam, mert akkor nem hagyna mély sebet a lelkemben... :(

Szorongás...

Tegnap ismét a szorongás került előtérbe...
Munkahelyemre be kellett vinnem a táppénzes papírt, és ott ugye a drágalátos kolléganő adta elő a hattyú halálát, mialatt pedig lassan átveszi a munkám...persze, ez természetes is lenne, ha hosszú távon esnék ki, de szerintem már péntektől ki leszek írva dolgozni, mert a "kedves" háziorvosom tegnap lebunkóztam a füle hallatára...elmeséltem barátnőmnek, hogy ismét a lelkembe gázolt azzal a mondatával, hogy "Mikor akar menni dolgozni? Tudom, soha"...és ő pedig pár méterre állt csak tőlem...igen, direkt tettem, nem tagadom...hiszen anno ő is ebben a dalban volt benne...ok, galád módon viselkedtem, tény, de könyörgöm benne sincs 1 szikrányi empátia sem!... :(
Szóval még ott is lesz 1 összecsapásom...
...tegnap még roppant mód fájdította az is a lelkem, hogy barátnőm anyukájának temetésén is részt vettem...

Vegyes érzésekkel teli...

Annyira nincs időm semmire, úgy érzem, mégis ha ezt a bejegyzést kihagyom, akkor nem derül fény pár dologra...
Vasárnap anyósoméknál voltunk, és beszélgettünk a régi időkről...mivel szombaton volt édesanyám halálának 12. évfordulója, evidensen ez is szóba került...akkor anyósom mondott 1 mondatot, ami tényleg megállja a helyét...valószínűleg, azért is váltam ilyen emberré-ezt már csak én teszem hozzá-...akkor nem kaptam meg azt a segítséget, ami kellett volna...nem haragszom rá, mert igaza van...
Úgy ahogyan Timi barátnőmnek is, aki azt mondta nem találja a helyét a világban...milyen igaz ez is rám nézve, én sem...
Aztán eszembe jutott Csilla barátnőm is, aki azt írta nekem egyszer "rég", hogy "a legfontosabbat már megkaptuk az életben Férjünk személyében"...való igaz ez is...

Valami elromlott...

Kétségkívül...
Mint tudjuk, székrekedéssel kínlódom pici gyermekkorom óta, és ez a műtét óta iszonyatos mértéket ölt... :(
A héten a Guttalax bevált, sem a kúp, sem a Laevolac nem hatékony...de hashajtón sem lehet ezentúl élni... :(
Éjszaka már olyan fájdalmaim voltak, mint aki késbe ült...az extránál volt ilyen...de mint tudjuk, az most kizárva...fáradt vagyok...
Amit még tapasztaltam, a köldököm környékén 1 nagyobb borsónyi csomót tudok kitapintani.
Basszus, nem keresem a tüneteket, de tényleg vannak, nem vagyok 1 hypochonder típus.../vagy ezek szerint mégis? :( /
Ezzel együtt szerintem a hormonháztartásom is borult, mert nincs olyan nap, hogy ne fakadnék sírva...vagy csak egyszerűen nem tudom magam kibőgni...

Szép gesztus...

Tegnap este anyósom hívott minket, hogy mi újság, mit beszéltünk a varrat szedésen; elmondtam neki, hogy csupán csak a lombik maradt...erre felajánlotta, hogy neki egyébként is van hitele, és a hitel keretét kibővítené, csakhogy újra mehessünk...
Szép gesztus, köszönjük, de nem élünk a lehetőséggel...
..és nem azért, mert hitelre még hitelt~bár joggal felmerül/het másokban a tény, ha az IVF-re kölcsön kell, akkor a gyermeket hogyan tartanánk el; bár azt úgyis megoldja az ember/lánya~...tényleg meghalt bennem az anyaság vágya...