Tegnap

Tegnap voltam a "szeretett" háziorvosomnál, és csodák csodájára nem kötött belém, csak megkérdezte, hogy vagyok, és akarok-e még maradni? Mire azt válaszoltam, hogy nem! Pedig dehogynem!... :(
De ha mégis elmennénk még idén az újabb IVF-re, akkor az is kiesés a munkából, és ezt már tényleg nem engedhetem meg amúgy is szenvedő lelkemnek...
...ha mégis...és ha mégsem?
Már kint folytak a könnyeim az asszisztens csajoknál, amikor is elmondtam, hogy szar ember vagyok így is a sok táppénzes állomány miatt...
Egyébként rákérdeztem a hashártya gyulladásra is, és kiderült, hogy a dokinő sem adna rá antibiotikumot...akkor majd magától elmúlik? Komolyan, én ezt nem értem...de ő is azt mondta, amit a nőgyógyász, hogy minél hamarabb, ha tehetjük...ok. Azzal váltunk el, hogy lehet, hogy 1 hónap múlva akkor ismét jövök...
...aztán éjszaka csak nem hagytak aludni a kavargó gondolataim...azon agyaltam, hogy nincs idei rákszűrésem, és amíg nem lesz, addig szerintem el sem kezdhetjük az újabb próbálkozást...de ha egyenesben leszünk, úgyis fel fogom hívni ez ügyben a Klinikát.
...aztán még kattogott azon is az agyam, hogy talán azért nem akarja a sors, mert valami probléma lenne?
Gyártom az elméleteket, de minek is?