Zumba :)

Hirtelen ütött be a forróság...
...ezt kihasználva, hirtelen ötlettől vezérelve tegnap Melus barátnőmmel átkerekeztünk Herédre/cirka 30 perc alatt kényelmes tempóban/, és lenyomtunk 1 zumba órát...nagyon jól éreztük magunk...
Andika töretlen lelkesedéssel edzette velünk a 60 percet, észre sem vettük, hogy már nyújtani kell... :(
Hétfőn 90 perces lesz...ismét bringa jó idő esetén...
1 fájó pont azért mégis akadt...1 csajból instruktor lett/ez még önmagában nem lenne gond/; Andika segítségét kihasználva, elvitte az ő koreóit 1 bemutatóra a tudta nélkül...és még utána volt pofája eljönni a Mi edzésünkre...
...annyi a vigasz, hogy míg Andikának belülről jön, hiszen tesi tanárként végzett, addig ez a nő csak utánozza...és a kettő nem ugyanaz...szánalmas...

Azt hiszem...

...jobb volna hideg fejjel gondolkodni, de ez most nem megy...
...tegnap este már ott tartottam, hogy futás után földhöz vagdosom pár tányért/csak ne sajnáltam volna annyira/...
...most a futás sem kapcsol ki, csak róttam a megszokott 2 km-es köröm...
...már nem is tudom, hogy dühös vagyok, vagy szomorú...
...mostanság Férjem arra panaszkodik, hogy rosszul esnek a félvállról odavetett mondatok...költözzön el, mert gyermekünk nekünk úgysem lesz...
...tudom, persze, nem feladni...összejöhet még...
...de:
ad1: anyagilag nem tudom mikor engedhetjük meg az újabb IVF-et
ad2: tegnap álomba sírtam magam, mert a Kedves beközölte, hogy ok, elindíthatjuk az örökbefogadást, 1-2 hónapos picit hazahozunk, de...-és itt vége szakadt a mondatnak, de tudtam mit akar mondani, így hát befejeztem ezzel-az a másé és nem a miénk...egyetértett...
/Annyit fűzött még hozzá: "Ha itt lenne, biztos máshogy érezném, de most ez van bennem"/...
Szóval, most itt tartunk...
...ahogyan tegnap írtam...akarom én ezt? Akarjuk mi ezt? Azt hiszem, nem...
...sajnálom, hogy ebben a post-ban a már sokadszor leírtakat tettem közzé újra, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy akit nem érdekel, nem olvassa el, és ennyi...

Annyiszor...

Annyiszor...
...gondoltam, hogy belefogok...
...az írásba, 1 újabb post-ba...
...a beszélgetésbe az örökbefogadás mikéntjéről...
...de egyszerűen csak sodródom az érzelmi hullámvasúton...
...már vitatkozni sincs erőm, pedig lenne rá okom...
~
Tegnap ismét szembesültem az örökbefogadás árny oldalával...amikor is a szeretett gyermek nemhogy megbecsülné azt, hogy jó helyre került, felnevelték, hanem egyszerűen csak beint, hátat fordít azoknak, akiknek most leginkább szükségük lenne rá...
...akarom én ezt? Akarjuk mi ezt? Azt hiszem, nem...

TEGYESZ és a türelmetlenségem...

Réka még mindig nem érte el Margót...
...egyre jobban visszhangzik bennem a 2 évvel ezelőtti állapot...akkor sem sikerült utolérni; amikor végre igen, akkor pedig nekem volt hsg-m...
...akkor azt gondoltam, /talán/ más terve van a sorsnak...
...most már nem tudom mit gondoljak...vagyis...ami nem megy, nem kell erőltetni?.../semmilyen formában/

Mások...

...könnyen mondják, hogy hagyjak fel a görcsöléssel, ~az úgy akarom, de nagyon~-nal...na, persze, milyen könnyű ezt mondani, de betartani...
Tényleg mi lenne a jó?
Pihentetni ezt az egész projektet, vagy minél hamarabb célravezető megoldást találni...

Saját contra Örökbefogadás

A héten többször felmerült agyban az örökbefogadás gondolata...
Férjemmel tegnap/előtt beszélgettünk róla, és még mindig azon a véleményen van, hogy használjuk ki a 2 lehetőséget, és azután vágjunk bele...
...nagyon szeretnénk SAJÁTOT...hülyék vagyunk!?...
1 családgondozó kolléganőm-Réka ígérte, hogy a héten a TEGYESZ főnökasszonyát felhívja az idő intervallum kérdése ügyében...eddig válasz nem érkezett...
Közben anyósom is kérdezősködik az ismerősei körében, akik örökbe fogadtak...

Annyira...

...mélyen hatnak a szavak...
...nagyon sérülékennyé váltam, bár az is igaz, hogy ilyen volt a lelkem...
Ma is fájtak a szavak...és holnap is fognak, tudom...