Annyiszor...
...gondoltam, hogy belefogok...
...az írásba, 1 újabb post-ba...
...a beszélgetésbe az örökbefogadás mikéntjéről...
...de egyszerűen csak sodródom az érzelmi hullámvasúton...
...már vitatkozni sincs erőm, pedig lenne rá okom...
~
Tegnap ismét szembesültem az örökbefogadás árny oldalával...amikor is a szeretett gyermek nemhogy megbecsülné azt, hogy jó helyre került, felnevelték, hanem egyszerűen csak beint, hátat fordít azoknak, akiknek most leginkább szükségük lenne rá...
...akarom én ezt? Akarjuk mi ezt? Azt hiszem, nem...
7 megjegyzés:
Örökbefogadásról, mindig mamám nővére jut eszembe. Nekik nem lehetett gyerekük, mert petefészek szűkülete van/volt, amit abban az időben még egyáltalán nem tudtak gyógyítani. Fiatalon még reménykedtek, gondolkodtak az örökbefogadáson, de az egyik rokonuk nagyon rossz példával szolgált: az örökbefogadott lányuk alkoholista lett, és teljesen lezüllött, mostohaszüleit pedig ahol csak lehetett kihasználta. Így nem fogadtak örökbe. Azóta a férj meghalt, az asszony egyedül él egy nagy házban. Húgának gyermekei látogatják, amikor éppen arra járnak. Most merült csak fel nála, hogy jól döntöttek-e, minden örökbefogadott gyerek olyan, mint az a lány volt.
Közben a kolléganőm tavaly fogadott örökbe egy 5 éves kisfiút. Úgy néz ki, ők szerencsések, szeretik egymást, a fiú sem tűnik olyan hajlamúnak, aki egyszer csak hátba támadja az anyját.
Én azért reménykedek benne, hogy az utóbbi példám a gyakoribb. Mert sajnos olyanra is tudok példát, hogy a férfi az édesanyját juttatta bolondokházába, és majdnem agyonverte, mert nem adott neki pénzt. Az asszony meg egész életében majomszeretettel lógott rajta.
Áááá háromszor írtam meg és háromszor töröltem ki... ezt nem lehet ilyen röviden megfogalmazni...
Az én 13 évesem sem az én pocakomból született. Persze vannak érvek és ellenérvek, gondok és felhőtlen napok de nem csinálnám másképp.
Csak a pozitív oldalt szabad nézni, hiszen egy saját gyerek is megcsinálhatja ugyanezt! fel a fejjel!!!! Csak így működik!
Szia,
kiváncsi lennék a történetre, de gondolom ez nem publikus. Amúgy igen, örökbefogadni nem könnyű, sőt.. Először saját magadban lerendezni, nekem miért nem sikerült a saját baba,aztána sok kérdés: genetika vagy nevelés? Vajon hiába nevelem? Szerintem az örökbefogadás alapja a több, mint 100 százalékos elfogadás, és igen, csak akkor szabad belefogni, ha száz százalékosan azt érzed, hogy el tudod a helyzetet fogadni. Hálát meg szerintem nem szabad várunk, én azt gondolom nem azért nevelünk gyereket, hogy majd hálás legyen. Persze jólesik, amúgy én sok olyan családot/helyzetet ismerek, ahol a nem örökbefogadott gyerek intett be, lett drogos stb. csak ugye, a saját vérünket valahogy könnyebb elfogadni. Az Ágacska Alapítvány honlapját érdemes megnézni, egy könyv is megjelent az örökbefogadás lélektanáról, nekem nagyon tetszett.
Örülök, hogy így érzed!
Tudom, hogy hosszú, de kíváncsi lennék Rátok!
Remélem!
Eddig nekem is csak olyan tapasztalatom volt, hogy a saját gyermek fordult saját szülei ellen és akit örökbe fogadtak tisztelte igazán azt, aki felnevelte. Ráadásul titkolták a fiú előtt, hogy örökbefogadták és mikor kiderült nem fordult ellenük. Szerintem nem tudhatjuk milyen gyermekünk lesz, ha sajátunk vagy ha nem, mint azt sem, milyen szülők leszünk és hol fogjuk elrontani :)
Megjegyzés küldése