2012. április 20., péntek

Saját contra Örökbefogadás

A héten többször felmerült agyban az örökbefogadás gondolata...
Férjemmel tegnap/előtt beszélgettünk róla, és még mindig azon a véleményen van, hogy használjuk ki a 2 lehetőséget, és azután vágjunk bele...
...nagyon szeretnénk SAJÁTOT...hülyék vagyunk!?...
1 családgondozó kolléganőm-Réka ígérte, hogy a héten a TEGYESZ főnökasszonyát felhívja az idő intervallum kérdése ügyében...eddig válasz nem érkezett...
Közben anyósom is kérdezősködik az ismerősei körében, akik örökbe fogadtak...

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia,
bocs, hogy csak úgy ismeretlenül írok, nemrég találtam rá a blogodra. Ha újszülöttet szeretnél örökbefogadni, akkor két-három évet kell várnod. Előtte még az alkalamssági pár hónap. Szóval pszichésen nem annyira szerencsés, de a tapasztalat az, hogy a kettőt sokan párhuzamosan csinálják. (lombik és örökbefogadásra várakozás)
Mi is érvényes örökbefogadési határozattal rendelkezünk.
gabi

Pocilakóra várva írta...

Szia,
Örülök, hogy rám találtál!
Köszönöm!

Édes kis pöttyöm írta...

Szia! Zúgolvasód vagyok. 2 vetélés után sikerült tavaly októberben Dorkának életet adni. 4 évnyi sikertelen próbálkozás után bennünk is felmerült az örökbefogadás gondolata. Annyi, de annyi nehéz sorsú gyermek van, akik jó, szerető családra vágynak. Annyi szeretet tudnak adni, annyi jó szándék és szép lélek lakozik egy-egy nevelőintézetben. Teljesen természetes a saját gyermek iránti vágy, minden nőben megvan. Ha nem sikerült volna, nekünk is csak ez az egy lehetőség maradt volna. Viszont ha van még két lehetőségetek, ki kell használni, meg kell adni az esélyt a kis baba leköltözésének. Én tudom, hogy a vetélés milyen nagy lelki megrázkódtatással jár, hiszen két kis lelket hagytam a kórházban annak idején, amibe félig belepusztultam, de mindig fel kell állni és amíg van lehetőség próbálkozni kell!!!
Kitartást!
Liz&Dorka

Pocilakóra várva írta...

Szia,
Örülök, hogy rám találtál, és hozzászóltál!
Köszönöm!