Önző módon féltékeny vagyok...féltékeny az anyára, és a feltétel nélküli szeretetre...
...a hangulatom szikrázik, nem lehet hozzám szólni, robbanok...és ez már pár napja így van...hogy mitől? Azt magam sem tudom...
Közben pedig az is kiderült, hogy ha sírok, vagy le vagyok lombozódva, és persze a férjem vagy látja, vagy még esetleg be is számolok neki, akkor őt is lehúzom...ő szeret, szerinte én pedig csak elviselem őt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése