1 sírós nap...

Gondoltam nem ülök ma ide megírni a "beszámolót"...
...aztán mégis itt vagyok...
A délelőtt csupa pozitívan telt, a Gonapeptyl mellett még mindig nem jelentkezett a menstruációm, ami nem feltétlenül jelent gondot, hiszen a betegtájékoztató is rögzíti, hogy vagy jön, vagy sem...ebből kiindulva reméltem, hogy jól reagálok a szurira, és ma megkapom a hormontapaszt...
Reggel gyors vérvétel/ösztradiol szint/, majd 1 kedves régi "bajtársnővel" csevej, és várakozás...
Eredmény rendben, tapasz recept a kézben! /közben megspékelve 1 kis Canesten recepttel is... :( /
Hazaérve gyógyszertár, Dermestril 50 tapasz nincs, és nem is rendelhető...
Na, ekkor kezdődött a kálvária...a létező környékbeli patikát sorra hívtam...hiánycikk-jött a válasz!
Mérgemben már sírva felhívtam azt a patikát is, ahová a prof. az emberkéket küldi, és kiderült, hogy ott is az! Én naív...
Kaptam 1 másik kedves IVF-s társtól 4 darabot, amiből kettőt el is kezdtem használni, hiszen mára annyi volt betervezve...talán ezért is voltam annyira magabiztos, hogy nekem minden sikerül mostantól?
Holnap hívom a Klinikát, és kiderül, hogy mit kapok helyette...
Csak félek...félek attól, hogyha hatástanilag más lesz, ezzel nem kavartam-e be?...
A férjem vígasztal szegény, hogy hiába mentem volna be abba a gyógyszertárba, jöttem volna haza, hátha a környéken lehet kapni...igen...ha nincs itthon az a 4, akkor még visszautazni Pestre, és talán már vissza sem értem volna a Klinikára...ugrott volna az IVF...talán így is... :(
Felelőtlenségnek érzem részemről...és hibáztatom a prof-ot is, hogy nincs tisztában a lehetőségekkel...mert könyörgöm, mennyi vidéki jár fel?...

Elmaradások

El vagyok maradva, tudom, ez már nem kérdés...vagy az idő teszi, vagy a hormonok, de piszok fáradtan kelek reggel, és melóból hazaérve rengeteg munka vár (na, ezt senkinek nem kell bemutatnom...).
Estére pedig már szanaszét csúsznak a gondolataim...
A munkahelyemen még mindig nem szóltam, mi a fáma...de tegnap is, és ma is sikerült majdnem bebuknom...na, nem önszántamból buktattam volna le magam, az is tuti...
De hallgattam némán...
...szerintem egyébként is struccpolitikát folytatunk...szerintem tudják, csak nem szólnak nekem...de már ez sem érdekel...

Félelmek...

Tegnaptól el kezdtem szúrni magam ismét...nagyon fura 1 érzés...
Be is pirosodott körülötte, de nem aggaszt, majd elmúlik...
Ami annál is jobban-ez kimaradt a pénteki postból-hogy a vesefájdalom nem szűnt, és elugrottam a háziorvoshoz, előtte a védőnő barátnőmhöz, és a vizeletemben masszív pyuria(gennyvizelés) mutatkozott...mondta is, hogy reprezentatív is lehetne...
Kaptam rá Nolicin-t napi 2*1 szemet kell szednem...nagyon remélem, hogy nem fog bekavarni a Gonapeptyl-nél; bár megnyugtattak, hogy ez antibiotikum, a másik pedig hormon, és a kettőnek nincs köze egymáshoz...
Szüleim sírjára virágot vittem, és nem tudom megérteni még most sem, hogy miért "csendesedem" le a temetőben, mint aki számára megszűnik létezni a világ, és húz a temető csendje...

Gonapeptyl

Kiváltottam ma a Gonapeptyl-t, és megkérdeztem az Estraderm tapaszt is, hiszen a szülésznő azt mondta tegnap, hogy a méhnyálkahártya vastagítására azt fogok kapni. Kiderült, hogy már kivonták forgalomból...bár ezt már a régi sorstársak is említették, de akkor ezzel a prof. nincs tisztában??...
Felkerekeztem anyósomhoz is, hogy kérdőre vonjam, miért beszél ki minket, és a számunkra oly nagy titok övezte IVF-et?...aztán kiderült, hogy már a drága kolléganő ment hozzá úgy, hogy szorít nekünk...na, akkor nem tudom ki a hunyó...vagyis 1 tippem van, de már nem érdekel...

2. Konzultáció

Reggel iszonyat vesefájdalomra ébredtem, azt hittem, ugrik a nap...de összeszedtem magam, és elindultam "meghódítani" a sorsot...
Utazás közben hívott 1 régi sorstárs, akinek nagyon megörültem! Találkozni szerettünk volna, de sajna nem úgy alakult! Na, de sebaj, majd legközelebb!
Koptatva a Klinika lépcsőjét, lejelentkezés után el kezdtem olvasni 1 kölcsönkapott könyvet- A Suttogót...
A velem szemben lévő padon 1 csapat diskurált az IVF-ről...mi zajlik, és legfőképpen hogyan...szóba elegyedtem velük, mint aki nagy rutint szerzett már e téren...
Észre sem vettem, úgy repült az idő...és láss csodát, 11. 30-kor megjelent a kijelzőn a számom...el sem akartam hinni, hogy ilyen hamar bejutottam... :)
Gyors UH vizsgálat, petefészkek rendben "felkiáltással".
Május 31-én vérvétel, és újabb UH.
Megkaptam a Gonapeptylt! :)
Holnap után indul a szúrás! :)

Pocsék 1 nap...

Azt hittem felrobbanok...jött be ma a kedves "volt" kolléganő, és egyből el kezdte firtatni az IVF-et...én meg persze ártatlanul, tetettem a hülyét...
...aztán kiderült, hogy anyóstól szivárgott ki minden...pedig a lelkére kötöttem, hogy senkinek, pláne nekik ne 1 szót sem!...hívtam a férjem, és tajtékzottam dühömben...
Aztán még a napot megspékelte a másik kolléganő, aki fűnek-fának azt adja elő, hogy mennyit dolgozik, közben pedig, á, dehogy...és még a száját is húzza hozzá...na, nekem sem kellett több, leléptem...

Feltétel nélküli szeretet...

Féltékenység

Önző módon féltékeny vagyok...féltékeny az anyára, és a feltétel nélküli szeretetre...
...a hangulatom szikrázik, nem lehet hozzám szólni, robbanok...és ez már pár napja így van...hogy mitől? Azt magam sem tudom...
Közben pedig az is kiderült, hogy ha sírok, vagy le vagyok lombozódva, és persze a férjem vagy látja, vagy még esetleg be is számolok neki, akkor őt is lehúzom...ő szeret, szerinte én pedig csak elviselem őt...

Optimizmus!?...

Ma kint jártam a gyógyszertárban, abban, amiben a patikus az 1. IVF-nél is másnapra már meghozatta az injekciókat...most is így lesz, lefixáltuk; bár a Gonapeptyl után mi és mikor következik, még talány...na, de majd...
Annyira jó érzés volt ma azzal is szembesülni, hogy vannak, akik szeretnek, és nem néznek le amiatt, hogy védőnőként még nincs gyerkőcöm, és még el is fogadják a tanácsaim...
Valahogy a nap is másként ragyog, nem tudom miből merítek most ennyi optimizmust, de tudom, érzem, hogy ez az IVF most sikerül...
Tegnap este Férjemmel beszélgettünk az élet nagy dolgairól, és az egymáshoz fűződő viszonyunkról...

Csak előre...

Ma fejtágításon vettem részt, és ott 1 barátnőnek elmeséltem, hogy mire is készülünk mi nem sokára újra...nagyon drukkol nekünk, és velem együtt örült, amikor azt mondtam, hogy pozitívan állok a dologhoz.../aki ismer, az tudja, ez nálam már fél siker/, mert most annyira, de annyira bízom a sí táborosokban!
/Már a neveket illetően is 99%-ot teljesítettem!/ :)
Jövő csütörtök 10. 00 randi a prof-fal!

Valamiben hinni kell...

Sok/k/ a mai nap

Kicsit sok/k/ volt a mai nap...
Tegnap este Férjem megkérte 1 barátja, hogy ugyan már menjenek el elhozni 1 autót Adácsra...mindez este 7-kor...22.00-kor már kezdtem aggódni, és rátelefonáltam; nyugi van...majd amikor még 23.30-kor sem volt itthon, ismét telefon, közben pedig már az infarktus kezdett végezni velem...most rakták le az autót...hazaérve kaja, majd beszélgetés, és 00.30-kor sikerült is ágyba bújni.
...ennek köszönhetően olyan voltam ma, mint a felmosórongy...olyan logikátlanul beszéltem, és logikátlan gondolataim voltak, hogy már csak mosolyogtam magamon :)
...és közben pedig szélesedik a kör, aki tud az újabb IVF-ről...
Ugyanis az imádott gyermekdoki nénivel(Zita drnő) együtt látogattam, és az 1. kérdése az volt, hogy miért nem megyek át Apcra?
/Történt kb. 2 hete, hogy az egyik kedvenc kolléganőmtől-tanító védőnőm-elkérte a telefonszámom, mert el akar csábítani innen, hogy ne bolonduljak meg :)/
...ezért neki is elmondtam, hogy mi az oka.../persze előtte titkolni sem akartam, hiszen őt szeretnénk majd a gyerkőcünknek-férjem orvosa is ő volt már :)/
Aztán szépen elbeszélgettünk bizonyos személyekről, és belátom, nem csalódtam eddig sem bennük...ő sem festette le szebben őket, mint én szoktam...