2012. október 1., hétfő

Hogy nekünk semmi sem jó...

Csütörtökön addig "ügyeskedtünk", amíg a Férjem nem kapott munkát...Pesten...
Akinek a kis autókat gyártja, ő ajánlotta fel még nyáron, hogy lenne 2-3 hónapos maszek nála...
...ennek örülni kell, csak az a bökkenő, hogy hiába ér fel 1 óra alatt Pestre, a nagy városban még bolyongani kell 1 1/2 órát, míg a telephelyre ér...na már most...a tegnapi napunk azzal telt, hogy egymás ellen bőgtünk...
Ugyanis, nem a bolyongással van a gond, hanem azzal, hogy fent is fog lakni...
Amikor ránéztem, könnyes volt a szeme, és már én szóltam rá, hogy ne sírjon, mert én is...vagy amikor ültünk egymástól 1 /2 méterre hallgatagon a nappaliban, egyszer csak felkelt, átkarolt...menet közben láttam a beszűrődött sugarakon át a legördült könnycseppeket...és tessék, már az én szemem is könnyes...

5 megjegyzés:

Pannaa írta...

Talán ez valami új nagy dolognak a kezdete. Ne féljetek a távolságtól. Sokkal erősebbek vagytok, mint ahogy hiszitek.

Pocilakóra várva írta...

Pannám!
Remélem és köszi!

Popi írta...

Remélem előre mozdít titeket a változás!

Pocilakóra várva írta...

Popi!
Remélem én is! Köszi!

Unknown írta...

Mi Pesten lakunk, de a párom így is utazik nap mint nap 2,5 órát, mert nem a városban dolgozik. Meg lehet szokni, bár egy kicsit fárasztó :)