A tegnapi sárba döngölés, kvázi a földdel való egyenlővé tevés teljesen összetört...
Otthon már csak sírtam, és egyre azt hajtogattam, belepusztulok...
Zumbára sem volt kedvem menni, de jött értem Böbe, és legalább ott kitombol/hat/tam magam...
Ma úgy indultam neki a napnak, hogy igenis, megmutatom, bebizonyítom, hogy értékes ember vagyok, és mindenki számára becsukódom...
4 megjegyzés:
Igen, valahogy így kell hozzáállni. Kívánom, hogy maradjon meg a lendületed a nehéz pillanatokban is.
Ölelés!
De segítenék..., ha tudnám, hogyan!
Csak előre Pocika:)))!!!!!!!!!!!!
Csibu
Köszönöm Lányok!
Megjegyzés küldése