2012. november 20., kedd

Visszajelzések...

Annyit gondolkodtam az elmúlt napok folyamán...
...nagyon belekeseredtem az életbe...
A munkahelyen ma is sírva fakadtam, Gyöngyi barátnőm "vett már a vállára"...
Még szerencse, hogy kölcsönös a sírás és az egymásba lelket verés, amikor arra van szükség...
~Panna! Most olvastalak, és mennyire 1 rugóra járt az agyunk!~
Szombaton, amikor Gyuri itt volt, felvetette, hogy elment tőle 1 ember, és én pedig arra azt, hogy helyette a Férjem mehetne oda...de én is keresnék fent munkát...szállásunk biztosított lenne, hétvégente hazajárhatnánk, egyenlőre rezsit kellene "csak" fizetnünk, majd bérleti díjat is...a házunkon pedig a hitel...
Azt gondoltuk van bő 2 hetünk eldönteni, de az imént kapott sms-ből nem ez derült ki...
Ja, újabban ismeretlen holtakkal álmodom...
1 időben/ideig nagyon fájt, amikor nem úgy kaptam visszajelzést, ahogyan szerettem volna, de rájöttem, ~talán~ nagyon belemásztam a magánszférába, és senkinek nincs kedve ezek után~azonnal~reagálni...
Nem célom megbántani senkit előző mondatommal, csak tényleg attól félek, hogy kezdek unalmassá válni...tudom, már ezt is kitárgyaltuk nem is olyan rég...
De most tényleg, miért is fontos a visszajelzés?...Nem tök mindegy, mit gondolnak mások? Hogy kik olvasnak, vagy nem olvasnak; írnak, vagy sem...
Csakhogy érthetőbbé váljon...a múlt heti zumba edzésen nagyon sokat nevettünk, és nagyon jól éreztem magam; de a tegnapiról az edző részéről ismét sugárzott a flegmaság, a lenézés érzése...az elején még kérdeztem, a végén már hagytam az egészet a csudába...válaszolni sem szokása...
Persze, mondhatni ismét előtört a paranoia...de ez nem az, jóval több annál...mimóza lelkembe ismét beletapostak...
Most megyek a volt Óvónőmhöz, aki szintén átélt ilyen "korszakot" a munkahelyén, és meg próbálom gatyába rázatni magam...

4 megjegyzés:

Popi írta...

Olyan jó lenne, ha tudnék megfelelő tanácsot adni, amitől megerősödhetnél, de nem tudok :(

Pannaa írta...

Visszajelzés? Sokszor nem is azért nem írok, mert épp nem tudok épkézláb választ adni, vagy segítséget nyújtani. Gondolom más is így van ezzel. De minden bejegyzésed alá kommentként gondold oda, hogy ott vagyok, mert minden nap bekukkantok Hozzád :) Egy vigasz-ölelés mindig van. Számomra pedig sohasem vagy unalmas :)

Pocilakóra várva írta...

Panna!
Tudom, és nagyon köszönöm!
Csak ilyen hülye vagyok, hogy várom a megerősítéseket!

Pocilakóra várva írta...

Popi!
Köszönöm Neked is, hogy velem vagy!