Tegnap a Születés Hete rendezvény sorozat megnyitóján voltunk...nem a képek, és nemcsak a pici csecsemők látványa, hanem az óvodások Anyák napi verselése nagyon szíven ütött...ahogyan a könnyeimmel küzdöttem, hogy nem tehetem apává a Férjem...borzalmas volt...
A mai napom sem kevésbé...1 hülye nem adta meg az elsőbbséget, és majdnem ismét az autó előtt kötöttem ki...úgy látom, nálam ennek hagyománya dívik...
Aztán délelőtt a főnökömmel ugrottam úgy össze, hogy nem ismertek rám...
A sírásnak különböző fajtái vannak...már megtapasztaltam a teljes kiborulást; reggel tehetetlenségemben elsírtam magam, remegtem délután elfojtott dühvel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése