Szerda délután már éreztem, hogy valami nem stimmel...
...égett az arcom, a hőm kezdett feljebb kúszni a normálisnál...
...este már hőemelkedésem volt, köhögtem, és fájt az a pont, ahol a kulcscsont összeér...
Rimánkodtam, hogy reggelre múljon el...de talán még rosszabbul voltam...
/már az is eszembe jutott, hogy psychésen görcsöltem rá, és azért produkáltam ezt; komolyan, mint a gyermekek.../
Még az Intézet nyitása előtt hívtam a Kedvenc Dokit, akinek elmondtam, hogy ugyan lázas nem voltam, de nem tudom mi ez...rizikózzunk? Mondta, hogy ne, mert ha már 37.3 fölé megy a hőm, akkor az esélyem...nagy mértékben romlik...
Biológusoknak majd ő szól...hiszen ők még be sem értek...korán voltam, tudom...
/Azt már meg sem kérdeztem, hogy egyébiránt mikor kezdik el felolvasztani a gyerkőcöket.../
Mondta, hogy ő megy szabira, és május 05-én dolgozik újra...ha szeretném, közben uh-on megnéz 1 kollégája, vagy ezt a hónapot kihagyjuk, és vele küzdünk tovább...
Illendőségből megkérdeztem, ő mit mond erre/én tudtam, mit szeretnék, csak nem akartam még több terhet róni rá/, és azt felelte, amit szeretnék. Közöltem vele, hogy szeretném, ha ő vinné végig...
Ezzel elbúcsúztunk egymástól, és mivel otthon kínlódik a gép, ezért telefonról írtam a Csibéknek, hogy ez és ez történt.../bocsi, ha béna voltam, de nem szoktam telefonról írogatni netre/...
Köszönöm Lányok a hozzászólásokat, az erőt, amit adtok!
Nem sajnáltatni akartam magam, de kivel osszam ezt meg/a blogot kivéve/, ha nem Veletek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése