Doki néni

Tegnap reggel már gyomorgörccsel mentem ki a szeretett doktor nénihez, pedig ő tényleg jó ember, de már minden mozzanattól félek...
Előtte a tanító védőnőmnél sírtam el magam...
Szegény doki néni annyira jó fej volt...Annyit mondtam neki, hogy sajnálom, és el kezdtem sírni, mire még ő vígasztalt engem!
Jeanner kérdésére válaszolva, a konkurencia meg próbált alánk tenni...magyarul, azt találta ki, és híreszteli-amiért fel lehetne jelenteni rágalmazásért-, hogy a szeretett doki nénihez protezsálom a gondozottakat-amit nem tagadok, mert ő lelki ismeretes, és emberséges!-de pénzért tesszük...
Nem akartam így ezt ide leírni, hiszen mindkettőnket sért ez az atrocitás, de a doki néni csak annyit mondott, ne törődjem vele, ő sem teszi...
Menjek át máshová dolgozni, ahol igaz együtt dolgoznánk, de ott meg rengeteg az alja nép...félreértés ne essék, nem tartom én magam nagyra, csak így is meg vannak tépázva az idegeim, és félek, hogy ott még kés is kerülne a hátamba...fizikailag is padló lenne...bár ki tudja, el lenne intézve a sorsom egyszer és mindenkorra...
Na, ezen még agyalni fogok...