Annyi mindent le szerettem volna írni, de a gondolatok ködbe vesztek, mióta a címet elmentettem...
Rengeteget agyaltam, és félő, hogy rámentem erre a munkahelyi "kollektívára"...
Ha beszélni kell róla, sírva fakadok, azon töröm az agyam, hogy el innen; mindegy már hová, lehet az szalag mellé is, csak innen el...
Nyílt voltam, és ezt sokan kihasználták; visszaéltek a közvetlenségemmel...én pedig nem tanulok belőle, mert nem tudom meghazudtolni a természetem...pedig nem ártana óvatosnak lenni...
Mindenki pótolható-ezzel vigasztalom magam...nem is vigasz ez valójában, csak 1 érv...
Tudom, hogy nem szerethet mindenki mindenkit, és engem sem kell, hogy szeressenek...Úgy gondolom, nem fogok sokaknak hiányozni...bevallom, ez fáj...jön majd helyembe más...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése