Amikor azt mondják, rázd meg magad, tovább kell menni; a kudarcok után talpra kell állni, azok nem is sejtik, miket élek át mostanság...
Annyira sajnálom szegény barátnőim, akiknek a kezébe temetem a lelkem...mert igen, egyedül már nem tudom összeszedni magam...
Túl sok minden jött túl hamar egymás utánjában...
Csak kapkodom a fejem, már nem vagyok a régi önmagam...
Megbolondultam volna?...
1 megjegyzés:
Tényleg nincs mit és ne tört azon az agyad, hogy mit adj érte!!! Semmit!!! :-)
Nekünk úgy sem kellett és ha nektek még kell, akkor szólj (bár nem mindig van). :-D
Dehogy haragszom, csak nagyon hulla voltam!!!!! Éhes voltam, fáradt voltam, sietni kellett, mert jöttek az 5 kg-osért... stb. Majd legközelebb bemegyek, de apánk egyébként sem olyan beülős fajta. :-o
Puszi!
Megjegyzés küldése