Hogyan lehet talpra állni?
2 éve volt már ilyen időszakom, és akkor táppénzzel oldottam meg 1 időre, hogy ne kelljen szembesülni a munkám árnyoldalával...de most a frankos hitelünk miatt nem tehetem...
Nem tudom összeszedni magam, lépten-nyomon sírva fakadok, pedig tudom, hogy muszáj...
Szegény férjem, nem szól ő 1 szót sem, de szerintem már sírba tettem...ahogy a hozzám közel álló személyeket is...
Látva az elkámpicsorodott arckifejezésem, és az állandó agyalásom, hogy menjek, maradjak? Melyik lenne a célravezetőbb?
Menjek szalag mellé, és kerüljek ki a gyerkőcök közül?
Talán már az is megoldás lenne...
Nekem kell döntenem, más nem fog helyettem...
Nem tudom mit akarok...vagyis...segítsen valaki megoldani ezt a kérdést...döntse el helyettem a sors...
Félek...nemcsak az új munkahelytől, hanem attól, hogy nem tudom megállni a helyem...pedig tegnap még a Doki néni is bíztatott, hogy igenis, tudok egyedül dolgozni...de én csak azt érzem, mindent elrontok, a hozzám közel állóknak fájdalmat okozom...
2 megjegyzés:
szerintem ha ennyire megvisel ez a munkahelyesdi, lépned kéne mindenképpen!!!! Mert így teljesen ki fogsz készülni :( drukkolok, hogy sikerüljön a magad számára a legjobban döntened...
Szerintem rágd át magad még egyszer azon, amit a "doki néni" mondott...
Megjegyzés küldése