Reggel van még, de ez a hét is "remekül" indul...
A frank emelkedik, és csak törjük az agyunk, hogyan tovább...
Az IVF-el is ugyanez a helyzet...
Hétvégén Férjem dolgozni volt, én pedig a ragyogó napsütésben lenyírtam kicsiny kertünk-2 délelőtt folyamán cirka 5 óra alatt-, és estére már remegtem, hánytam.
Ma pedig hátba támadtak, oly' annyira, hogy szívem szerint késbe dőlnék...hogy lehetnek ennyire kegyetlenek az emberek?...hát nincs épp elég bajom?...
A szeretett gyermekorvosom-Zita doktornő, akit szintén belekevertek ebbe a történetbe szabadságon van, így nem tudom neki elpanaszolni ezt; de 1 hét múlva ez lesz az 1. dolgom...
Tényleg nagyon érik a munka/hely váltás gondolata...már rég léphettem volna, ha nem vagyok ennyire gyáva...félek az újtól, de ha itt maradok, azt hiszem ideg-összeroppanás lesz a következménye...
1 megjegyzés:
Ennyire gázok a kollégák? Akkor nincs mese, lépni kell!!!
Megjegyzés küldése