Ez az én blogom, és nem érdekel, hogy ki ért velem egyet, vagy ki küld el a pokolba...
Talán többé nem is olvassa ezt senki...
Tegnap "belefutottam" 1 szüléstörténetbe, mely azzal végződött, hogy a pici lány nem élte túl...
Együtt sírtam a szülőkkel, közben a mi fájdalmunk is tetőzött...
...és tegnap volt 1 temetés is, ahol a srácot a Férjem ismerte, én csak futólag, de annyit eszemben volt...értelmetlen halál volt...rájöttem, hogy azért, mert neki nem fáj már semmi sem...csak azoknak, akiket itt hagyott...
2 megjegyzés:
Én olvaslak. És egyet értek, ez a te blogod és pont. Akinek nem tetszik, az majd nem olvassa...
Tudod mit?Le a kalappal előtted!Hogy még ennyi kínlódás után is mindig talpra próbálsz esni,és felállni...Én tisztellek ezért,és ne is érdekeljen a negatívum...Engem sem érdekel.
Ha érdekelne,akkor Nálunk Öcsike már intézetben lenne...Nagyon sokan azt mondták,amikor a baj kiderült,hogy adjuk be,mert tönkremegy az életünk,meg a házasságunk....Tudod,én szemközt tudnám a mai napig köpni ezeket az embereket...
Megjegyzés küldése