Már nem is tudom...
...gondolkozzam-e egyáltalán?...
A zumbás árulás némiképp túlfeszítette a húrt, és míg Andika lezárta, marha nagy igazság érzetem révén még én jöttem ki belőle rosszul...na mindegy, jó tett helyébe...
...csak ültem kint a kertben, és a zubogó vízzel csordogáltak a könnyeim is...
Sok volt ez nekem..ahogyan mostanában minden...
A munka...tudom, már sokszor írtam ezt, de most is szentül meg vagyok győződve arról, hogy mit keresek én ezen a pályán? Nem vagyok tisztában a dolgokkal...mindenki más jobban tud mindent, mint én..
...arról nem is beszélve, hogy gyomorgörcs nélkül ne telne el nap...vagy azért, mert menni kell, vagy azért, mert Férjemen látom az elkeseredettséget, hogy neki nincs hová...
...Míg szombaton a lelkemre vettem, bár 1 szó nélkül, amikor 1 anyuka beszólt, hogy de jó nekem, nincs gyermekem, mehetek ahová akarok~történetesen az edzésre, /pedig tudja, hogy min megyünk keresztül, és szívesen cserélnék vele/; addig ma a 3 gyermekes kolléganőmtől megkaptam, hogy a gyerkőce szép is, okos is, és az övé /ja, csak mindig a nagymamákhoz passzolja őket/...ahelyett, hogy felrobbantam volna, a képébe mosolyogtam...
9 megjegyzés:
Milyen anya az, amelyik ezt mondja...!
Kimerítőek a gyerekek, én is tudnék mesélni, de azért nem mondanám másnak, hogy "de jó neki" (ennyire érzéketlenül meg pláne!).
Az utolsó mondatodat nem veszem magamra! :-DDD
Basszus!
Bocsi, abba bele sem gondoltam! :)
Kifejezetten rá értettem!
A legszebb és legnehezebb dolog a gyerek ... mégis azt mondom, nem cserélnék, pedig egy-egy nehezebb nap után megfordul a fejemben, de egyből lelkiismeret-furdalásom lesz tőle.
Ha nem jó a munkahely, lépni kell. Nem vagy öreg banya, hogy ne találnál magadnak állást és lehet, hogy ez gátol a baba megérkezésében. Van valami gát az életedben, ami miatt nem tud lejönni hozzátok. Lehet pont ez a gát. Visszaolvastam a blogod és nagyon jólelkű ember lehetsz, nagyon nemes érzésekkel. Nagyon jó helye lenne egy babának nálad.
Nagyon köszönöm!
"mindenki más jobban tud mindent, mint én.." Ez jellemző. De mondok én neked valamit. Ha nem értenek valamihez, akkor is jobban tudják, mint bárki más.
"tudja, hogy min megyünk keresztül"
Szívem, ezt csak az tudja, aki végigcsinálta!
Mások vagy együttéreznek, vagy okoskodnak. És a többség mindent jobban tud nálad, és persze tudják, hogy mit és hogyan kellett volna tenned, és akkor már rég spontán teherbe estél volna... stb., stb.
Ne foglalkozz velük!
Nézd meg, hogy ki mondja, és szelektálj!
Teljesen kicsinálod magad. Változtass az életeden!
Mindig az első lépés a legnehezebb.
Hidd el, ha már megszületett a döntés, megfogod látni a lehetőségeket, sőt azon fogsz gondolkozni, hogy ez vajon miért nem jutott hamarabb eszedbe.
Belekeseredtél a világba és ezért nem veszed észre, ami körülötted történik.
Fel a fejjel, mosolyogj!!! A többit majd hozza az élet, csak ne lógasd az orrod, mert akkor nem csoda, ha minden mellett elmész. Hogy is vehetnéd észre?
Puszi
Basszus! Ha hiszed, ha nem, nem tudok haragudni Rád, amiért ezeket írtad...mint a múltkoriban, most is belátom, hogy igazad van!
Puszi
Háát... nem is az volt a szándékom, hogy megbántsalak. ;-)
Tudom, néha túl kemény vagyok, dehát sajna az élet sem pátyolgat minket. Alkalmazkodnunk kell hozzá.
Kedvellek Téged és most úgy gondolom, hogy nem látsz tisztán, ami a te helyzetedben egyáltalán nem csoda. Túl sok terhet cipelsz, és kicsit kétségbe vagy esve, vagy talán azért vagy kétségbe esve, mert túl sok terhet cipelsz? Kilátástalanná válik a világ. Ismerős érzések. :-S
Pontosan tudom, mit érzel.
* * *
Én csak elmondom a véleményem. Nem mindig van igazam, de azt majd te eldöntöd, hogy mit tudsz vagy akarsz hasznosítani a gondolataimból. :-)
Szerintem:
Önmagadat kell megtalálnod. Kellenek olyan momentumok, amik a hétköznapjaidat kellemessé teszik. Azt hiszem ez a legfontosabb!!!
Puszi
A kérdés feltevés mindkét ponton igaz. Hogy melyik volt előbb~jó kérdés...
Nem fogalmazol annyira keményen, ahhoz képest amiket már kaptam, nyugi!
Ezért is írtam, hogy a blog az enyém, itt tudom kiírni magamból a fájdalmat, a közhelyeket, stb; és a blogot az olvassa, aki valóban elakarja, aki pedig nem kíváncsi az ismétlődő érzéseimre, hát akkor így járt/am.
Ezt konkrétan NEM RÁD értettem! Tudom, hogy megértesz!
Ölellek
:-)
Megjegyzés küldése