Na, jó, akkor hogy értsétek is...már úgyis mindegy...
Vasárnap totál borult a bili itthon, olyannyira, hogy odavágtam, hogy nem tudok együtt élni vele...
Kiakadtam...
Hétfőn a kedvenc Doki nénivel beszéltem, és szóba került, hogy hogyan jövök ki a rágalmazóval? Mondtam, hogy helyzet változatlan, de a másik~ a kolléganő~ezerszer rosszabb...
Sajnálja még most is, hogy Miatta engem gyanúsítottak meg...
~ezt tegnap meséltem 1 rokon lánynak, akinek a szemébe könnyek gyűltek ezek hatására...~
Kedden azok, akikről azt hittem barátok /Dia Hannával/, úgy elmentek mellettem, hogy még levegőnek sem néztek..
Szerdán már annyira kiborultam, hogy elbőgtem magam a munkahelyen ismét...
Ha visszaélnek vele, hát tegyék...
Ma elnézve a gyerkőcöket, egyfolytában az kattogott az agyam minden szegletében, hogy engem nem teremtettek anyaságra...de komolyan...a lehető legrövidebb ideig fogtam a gyerkőcöket, és passzoltam is vissza...
Nem vagyok normális!
...és ahogyan írtam az előző bejegyzésemben, nem tudom megbecsülni azokat, akik engem megbecsülnek...
4 megjegyzés:
A saját babád majd más lesz! Őt le se fogod tenni!!! :)
Ölellek!
Gigikém!
Köszi!
Puszillak
Ne csodálkozz a kiborulásokon... nagyon sok ez most Nektek. Úgyis mondhatnám nem lapáttal, hanem teherautóval kapjátok a ...trutyit... Hidd el ennél csak jobb jöhet! Azt nem mondom, hogy később majd mosolyogva gondolsz vissza ezekre a napokra, de ahogy erősödsz egyre többet bírsz el. Ha pedig csak a Te szavaiddal élve "nyomorult életedről" tudsz írni, akkor arról írsz, egyrészt nagyon most más téma nincs ami foglalkoztatna, másrészt pedig jobb, ha legalább itt kiírhatod magadból. (tavaly ősztől tavaszig szinte én is csak arról írtam, hogy jaj már megint betegek a kicsik)
Na szóval, ha nem is kommentelek, de itt vagyok... olvaslak rendületlenül, szurkolok, hogy jobb legyen kicsit, örömmel tölt el egy-egy jobb hangulatú posztod. Nem menekülsz kicsilány, én már itt ragadtam :)
De drága vagy Pannám! :)
Puszi
Megjegyzés küldése