Fura érzés kerített ma hatalmába...
Elbeszélgettünk arról, hogy lehetne-e műtéttel oldani a lezárt petevezetékem. Felhívtam a szülésznő barátnőm, és azt mondta,hogy nagy műtétet nem végeznek szívesen, hiszen nagy a kockázat, nagyobb, mint amennyivel segíteni lehetne...kérdezte az örökbe fogadást...és újságolta, hogy 1 házaspár ismerőse újszülött babát vihet haza...
Sóvárgom...de ugyanakkor eszembe jutott amit hétvégén a rokoncsajszi mondott, hogy talán azért nem adja meg nekünk az ég, akire vágyunk, mert nem születne egészségesnek-hiszen azért halt el az 1. is-és nem akarja, hogy 1 életen keresztül szenvedés legyen...talán igaza van...
Tegnap is láttam gyönyörű, mosolygós, gagyarászós lánykákat...
...a miénk már 2 éves lenne...
Ma megértettem azt is, hogy mit jelent úgy átélni 1 abortuszt, hogy közben a zokogás ráz, pedig csak hallgattam a történetet...és a szemembe lassan könnyek gyűltek...
2 megjegyzés:
Nem lehet, hogy van valami genetikai dolog is a háttérben (ami miatt a spontán terhességeknek vége szakadt)? Még "régebben" Eszti mesélt el 1-2 dolgot, amit Te nem (de nem is részletezném ezt/itt meg főleg...) és megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy annak is köze lehet mindenhez. Na meg persze ebből kifolyólag még a tudatalattid is blokkolódhat, ami kihatott a továbbiakra...
Nem tudom..., de inkább hagyjuk is!
Ennyi abortusszal kell szembenézned? Az utóbbi időben már írtál egy-két megszakításról és már megint? :-s
Szijó! Érdekes dolgokat tudsz ide leírni, ami persze anno nekem is megfordult a fejemben. Szerencsére nekem a jó Isten megadta, hogy lehessen Vivien, de azért volt részem pár dologban, s olvastam én is ilyenekről. Sok mindent meghatároz a genetika, a tudatalatti is közbe játszik. Szerintem próbálj lazítani, ami ilyen helyen nem könnyű!!
Megjegyzés küldése