Ma már mondhatom, hogy teljesen kikészültem.
Melóban lépten-nyomon sírva fakadtam...már nem érdekelt ki látja, és mit gondol.
Fáradt vagyok...idegileg teljesen...
Hazafelé menet beszaladtam vásárolni, és ott rég nem látott kedves csajszikkal futottam össze, akiknek megörültem.
Aztán pedig 1 nagyon kedves barátnőmmel eszmecserét folytattunk az állapotomról.
Tuti igaza van, de én nem akarok sem psychiáterhez menni, hiszen az csak teletömne gyógyszerrel(sedatívum); sem psychológushoz, mert a gondokat nekem kell/ene/ megoldanom...
1 megjegyzés:
Szia!
De nem lenne jobb, a jól kibeszélnéd magadból a gondokat, lehet segítene a lelkednek, s megnyugodnál. Vagy nem? Nem kellene hozzá gyógyszer sem.
PÁPÁ
Megjegyzés küldése