Anyaságra való képtelenség érzése

Csütörtökön annyira rosszul voltam, hogy szabadságot kellett kérnem.
Megtoldottam még 1 nappal a hosszú hétvégét...
...sajnos férjem dolgozik végig...:S
Annyit agyalok már pár napja ismét...
...azon /is/, amit fórumos társam is felvetett: nem akarom egyszerűen az anyaságot...
Minek jöjjön létre 1 olyan lény, aki belőlem is van, és talán a természetem örökölné?
Nem vagyok elégedett az életemmel, nem úgy történt/nek a dolgok, ahogyan azt "megálmodtam"...a férjem 1 biztos pont, vele nincs is baj; de a védekező mechanizmusaim, az érzéseim, az anyaságra való képtelenségem, a természetem; és az anyagiak, a munkám, ill. a ház, amelyben lakunk, és még sorolhatnék dolgokat...
A héten is közvetve hátba támadtak...1 olyan nő, akiről soha nem is gondoltam volna, hiszen ő labilisabb sokkal, mint én...de ez van.
Nem vagyok nagyravágyó, de érzem, hogy csúszik vagy már kicsúszott a talaj a lábam alól, és én csak sodródom...