Míg a Férjemnek dolgoznia kellett, addig úgy döntöttem, hogy bringázom egyet a sógoromékhoz, a kutyijuk akartam megnézni mennyit nőtt...de sajna nem voltak otthon, ezért sógornőmékhez toppantam be/még szerencse, hogy 1 utcában laknak/, és bár mindig mindenki tud 1 családban a másikról, de mégsem érzem azt a kifejezett bizalmas viszonyt, amit kellene, de mégis elmeséltem neki, hogy mi történt az öccsével. Még az elején a gyerkőceikről beszélgettünk, mosolyogtunk is, ahogy viszont ezt elmeséltem, folytak a könnyeim...biztos ő is úgy gondolja, ahogyan én, hogy bekattantam...:(
Aztán este anyós is hívott, és a Férjem már velem kiabált, hogy hagyjuk őt békén...nagyon rosszul esett, és csak bőgtem.../bár szombaton a tetőtérben is ahogyan fent voltam minden előzmény nélkül elkezdett "vizesedni" az arcom, ahogyan barátnőm kislánya mondaná.../
1 megjegyzés:
Pedig lehet, hogy tényleg kellene valamilyen segítség, mert így teljesen felőrlöd magad!
Hiába írod itt ki magadból a gondjaidat, mi nem nagyon tudunk neked segíteni (azon kívül, hogy "meghallgatunk").
Jó lenne, ha nem roppannál össze!!!!!!!!!
Mi szeretünk! :-)
Megjegyzés küldése