A mai napon azt hittem érzéketlenné váltam...
Beszélgettem 1 tanárnővel/Kata/, aki tök flegmán reagált a kérdéseimre, a segíteni akarásomra...úgy éreztem magam, mint anno Andinál...meccs/játszma volt a javából...
De nem spiláztam túl, csak rosszul esett...sebaj...
Aztán a kedvenc Doki néni került szóba 1 családnál, és elsírtam magam~még most is,1 év elteltével!~amikor szóba került a másik felől a rágalmazás...
Közben pedig munkafronton még mindig nincs változás...Férjem ma már a volt munkahelyét is hívta, mert szombaton kaptunk 1 fülest, hogy keresnek dolgozókat; kiderült, hogy a régiek közül ismét küldtek el 1 embert...
Eddig mindig megoldotta az élet az utolsó utáni pillanatban, de mi lesz novemberben, amikor már 2 havi részlettel leszünk elmaradva?
~tudom, ne fessem az ördögöt a falra~...
Zumbáról hazafelé pedig a szüleim volt munkahelye előtt jöttem el, és akkor hasított belém a felismerés, hogy anyu ma 13 éve halt meg...ott, azon a helyen...
4 megjegyzés:
;-(
de szörnyű, nem tudtam hogy Anyud meghalt:( Én Aput veszítettem el sajnos elég szörnyű módon:(Annak is már 8 éve...
Csibu!
Sajnálom!
Ne haragudj, de a "részvétem" nálam gyilkos kifejezés-nem is szoktam használni!
Aput már 16 éve...
Ó lányok, nagyon sajnálom :(((
Megjegyzés küldése