...a munkahelyem, és a munkanélküliség/bizonytalanság...
Hiába adtuk be az önéletrajzokat, 1 félreértésen kívül semmire sem jutottunk...
Tegnap már pár emberrel felvettem a kapcsolatot, akik külföldön dolgoznak...
Melóban ma annyit sírtam, szinte vígasztalhatatlanná váltam...
Már zumbán is megjegyezték a Csajok, hogy ismét fogytam...
2 megjegyzés:
Megértelek teljesen. Mi is ezzel küzdünk. :-(
2 év alatt összesen 3 hónapot dolgozott a férjem. Közben végigcsinált egy teljes átképzést horribilis pénzért... és semmi eredménye.
Még csak meghallgatásra sem hívják be, mert nincs tapasztalata. Már abba is belemennénk, hogy valahol máshol vállaljon munkát és hétvégére hazajárjon, de még ilyen sincs. Pedig már minden tartalékot feléltünk. Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy eddig hogy jutottunk el. S a legrosszabb az egészben a "jó ismerősök" lenéző pillantása, amikor kiderül, hogy a Férjem még mindig nem dolgozik, mintha ez nekünk olyan marha vicces lenne.
Nem lelombozni akarlak, csak tudd, nem vagy egyedül! Hátha így könnyebb!!!
Daisykém!
Tudom, hogy nem vagyunk egyedül, és köszi, hogy megosztottad ezt velem!
Csak piszok nehéz.
A "kedves" ismerősökről már ne is beszéljünk...jönnek a közhelyek, hogy az ő férje a legalja munkát is elvállalta, mert nem volt választásuk, stb. Mintha az enyém nem vállalná...
Megjegyzés küldése