Azt hittem, hogy tegnap este lesz 1 kiadós beszélgetésünk, de a férjem el van foglalva a saját gyártmányú autójával...ami nem baj, hiszen tudom, hogy legalább leköti a gondolatait...és nem próbál ő is beleőrülni a gyermektelenségbe...
...egyébként erről szerettem volna beszélgetni, hogy menjünk-e még egyáltalán, ha igen, mikor...
...annyit gondolkodtam, hallgatva a rádiót, és felidézni a történeteket, hogy ha valaki meghal, általában érkezik helyette 1 új élet...
Tegnap este 1 szívbeteg fiukat elvesztett édesapa mesélte el, hogy az elvesztéstől számított 1 évre a másik fiánál 1 pici baba megérkezett...
Körülöttem már mindenki elment nagyon rég...és mégsem kaptunk senkit helyettük, vagy inkább értük...
...és ezen gondolkozván felötlött bennem 1 kérdés, ha valaki ennyire nem akar hozzánk jönni, van-e értelme próbálkozni...
...vagy a sors így rendezte el...
...és ne akarjak erőszakkal közbeavatkozni a nagy rendező által megírtakba...
4 megjegyzés:
Szia!
Szerintem tényleg pozitívra kellene váltani a gondolataidat, és reménykedni, meg nagyon akarni, mert az a kis lelkecske aki válogat, hogy hova érkezzen, nem fog titeket választani, ha azt látja, hogy szomorú, és elkeseredett vagy. Tudom közhely, de próbáld meg mindenben a szépet látni, és ha szomorú is vagy, akkor is nézz fel az égre, és gondolj arra, hogy rengeteg kis lélek válogat odafent, hogy kihez érkezzen. Olyan mint egy állásinterjú. Meg kell nyernetek valakit! Itt azon van a hangsúly, hogy ketten, hiszen ez mindkettőtök állása!
Puszi, és fel a fejjel, mert a kis lelkecskét fentről figyelnek, és ha nem látják az arcotokat, nem is tudnak titeket választani!
Szia! Ezek voltak az én gondolataim is, mikor nem sikerült a baba 5 éven keresztül. S már akkor nem is akartam annyira, megbeszéltük, elleszünk kettecskén majd valahogyan. Örökbe fogadásról hallani sem akartam, s más egyébről sem, mert akkor már úgy voltam, hogy ha odafent más van megírva, akkor ám legyen, nem tudok semmit tenni ellene. Erővel nem megy. S aztán egyszer csak :o) Most pedig olvasol róla miket művel kis hercegnőm! Lényeg, hogy ne add fel, csak ne akard görcsösen!!! Próbálj nyugodtabb lenni -én táppénzen voltam akkor 3 hetet, s akkor kaptam az injekciókat, amik persze hozzásegítettek. Remélem sikerül kicsit lazítanod! Kitartás! Találj valami relaxáció tevékenységet, ami örömet okoz neked!
Az alábbi írást egy barátnőm blogjából másoltam ide. Olvasd el, remélem egy mosoly elhagyja a szádat!
"Lelkecskék kicsiny boltja
Mikor még kismama voltam, az egyik ezoterikus könyvben azt olvastam, hogy a gyerekek választanak maguknak szülőt. A születendő lélek kiválasztja magának az anyát és az apát, majd megfogan. Ez még akkor is létrejön, ha a nő és a férfi csupán csak egy egyéjszakás kalandot élt meg együtt. A kicsiny lélek tudja, hogy ki az a két ember, aki megteremtheti számára azokat az élethelyzeteket, amelyekre szüksége van a fejlődéshez. Ez azért van így, mert a szülők segítségével valósíthatja meg karmikus feladatát, és ezzel a szülők is tudják a saját küldetésüket teljesteni. Tegnap vacsora közben Isuapa megkérdezte tőlem, hogy vajon miért akart Lucus hozzánk kerülni. Kérdésére nem tudtam válaszolni, de azóta foglalkoztat a gondolat, hogy vajon hogyan mehet a szülők kiválasztása...
El tudjátok képzelni azt a nagy katalógust, amelyben mindannyian szereplünk? A kicsiny lélek ott ül naphosszat egy bolt kellős közepén egy kényelmes plüss fotelben és nézegeti a prospektust. Sokáig tépelődik, megfontolja, újra gondolja, majd egyszer csak bejelenti, hogy kiválasztott engem anyának és Isut apának. A lelkecskék kicsiny boltjának eladója nem kérdez semmit, gratulál döntéséhez, majd előkészíti a papírokat, és már küldi is a kicsiny lelket a Földre.
Röviden és tömören így került hozzánk Lucus. :-)"
Még olyan fiatal vagy, annyi minden történhet. Ne gondolkodj ilyeneken, hogy nem is tudod, hogy csináld-e tovább, mert nem biztos, hogy jönni akar a lelkecske. Egyszerűen küzdj és akkor megkapod. Ne mondj le az álmodról feltételezések vagy kijelentések miatt. Eredményig kell dolgozni.
Ha más módja nincs a babának, csak a külső segítség, akkor azt használd ki. Akkor lenne gond, ha még az sem volna.
Majd kíváncsi leszek, hogy fogsz visszagondolni 60-70 évesen erre a mostani nehéz időszakodra, amikor melletted rohangásznak az unokák.
:-)
Egy babát valahogy csak összehoztok!!!!!!!!
Megjegyzés küldése