2010. június 15., kedd

Keserűség...

Valami megmagyarázhatatlan keserű érzés kavarog bennem, ami miatt hisztis vagyok az utóbbi 2 napban.
Ma is sikerült az éjszakát végigveszekednünk, ennek eredményeképp a Férjem a konyhában, míg én a nappaliban sírtam...
Természetes, hogy a gyermek iránti vágy miatt robbant ki a feszültség...
Hihetetlen módon-ezt egyszerűen leírni nem lehet, át kell élni, bár nem szeretném még egyszer átélni-viszonyul az örökbefogadáshoz...a szó pozitív értelmében...

Nincsenek megjegyzések: