Tegnap este kérlelés, és kérdezés nélkül elbeszélgettünk mégis az életünkről, arról, hogy mi lenne, ha gyermek nélkül élnénk...
Férjem vakon bízik még mindig abban, hogy spontán sikerülni fog, mert sikerülnie kell!
Sok minden szóba került...
...részemről ismét az is, hogy mással sokkal boldogabb lenne/lehetne, hiszen más meg tudná adni mindenfajta kezelés nélkül a legnagyobb kincsét...
Próbáltam már közömbös lenni a gyermek-témával, aztán a Fókuszban bemutatott 450 g-os baby láttán eleredtek a könnyeim...
1 megjegyzés:
Szia!
A 450g-os, meg a 310g-os babák láttán én is sírtam, meg ahogy a képeket láttam az inkubátorokról. Sosem leszel közömbös a gyerek témával kapcsolatban. Ne gondold, hogy mással boldog lenne a férjed, hisz akkor már rég elhagyott volna, mondjuk mikor kiderült, hogy kezelések kellenek. Nem lenne melletted, ha nem szeretne. Az ilyen dolgokat csak egy olyan kapcsolat bírja ki, ahol szerelem van. Mert erről szól a jóban-rosszban. Tudom közhely, de rengeteg igazság van benne. Pusy! Sok mosoly!!!
Megjegyzés küldése