2011. szeptember 18., vasárnap

1 hónapja történt

Közel cirka 1 hónapja történt, hogy sógornőmmel összeugrottam...nem, ez így nem igaz, ő tett 1 kijelentést, és én pedig sóbálvánnyá meredtem...óvatos volnék, amiért nem szóltam? Á, dehogyis, inkább gyáva, amiért nem akartam családi botrányt kieszközölni, így inkább hallgattam...persze Férjemnek és anyjuknak hőbörögtem az autóban...
Természetesen a gyerkőc-téma körül forgott az egész...
Ma felhívott minket, vagyis a Férjem, hogy ugorjunk át, mert beszélni szeretne velünk...mi készséggel teljesítettük ezt az óhajt, de mint kiderült, számomra hiába, mert a téma nem az utcán, hanem a lelkekben hever/t/...
1 szóval sem említette a múltkori kirohanását...és én ismét csendben maradtam...
Most /már/ nem tanúsítok neki jelentőséget, miszerint igyekszem magam feloldani a gyermek utáni vágy alól...
/amit már említettem az életemben talán jelen volt, de a lelkemben talán soha/...

Nincsenek megjegyzések: