Műtét és érzések...

Amennyire vártam, már azt mondtam tegnap, ha pisztolyt tartottak volna a fejemhez sem vállaltam volna be...nagyon rosszul éreztem magam tegnap, és tehetetlenségemben már bőgtem is...a Férjemnek kellett segítenie felülni, és a kulcscsontom is baromian fájt/ott rekedt meg a gáz, azt hiszem/...majd pár nap alatt felszívódik, tudom, de tényleg kellemetlen...
Nem vagyok én ehhez hozzászokva, nem szeretek mások segítségére szorulni...
Visszakanyarodva a műtéthez, elég vicces volt a reggel...a főorvos megvizsgált, és jót mosolygott rajtam, amikor is megkérdeztem, hogy maradhatok? :)
Végre nem fordítanak haza!
A műtéti kiírás átíródott...azt hittem, én leszek az 1., aztán mégsem; a 3. voltam a sorban, az 1. egy megszakítás volt.../no comment/...aztán lapar, és én...
A vérnyomásom elég magas volt:140/80 Hgmm, azt hiszem...nem szokott ennyi lenni, izgultam is, de csak az ébredés miatt...
Közben betoppant a doki is, akivel gyorsban bemutatkoztunk...hát elég érdekes szitu volt...nem volt eddig ilyen műtétem, hogy ne ismerjem az orvost... :S
Gyorsan feltérképezte a hasam, az extra utáni műtéti hegeket, csodálkozott is, hogy nem jó helyen ejtették a bemetszéseket...most már mindegy, gondoltam én...
Kaptam 1 Frontint, kezdtem tompulni tőle, mire jöttek értem...a műtőssel beszélgettünk útközben, és gyorsan elhadartam az eddigi műtéteim...már rutinosan mentem...vagyis tolt a műtő felé...
Úgy érzékelem, hogy ez nap tele volt fura dolgokkal...na itt nem a tubust, és a katétert értem, merthogy azokat is kaptam, nem is a 13.-át, hanem azt /is/, mintha csúsztam volna a föld felé, amikor is át lettem helyezve a műtőasztalra, pedig biztos kezek tartottak...
Ott bent az anesthes doktornő bemutatkozott, branült szúrtak a bal kézfejembe/piszkosul kellemetlen, de erre fel voltam készülve/; kaptam még 1 vérnyomásmérőt, és 1 kütyüt a mutatóujjamra, a műtős srác leszíjazta a jobb karom, kaptam lábzsákot, és csak arra emlékszem, hogy a műtősnő ismerősöm a jobb oldalamon állt, mutatta, hogy 2, és sötét lett minden...
Nagyon gyorsan elaludtam...
Mire végeztek velem, kb. 3x szóltak, hogy ébredjek, mire ki tudtam nyitni a szemem...ilyen még sohasem volt...hallottam, hogy szólongatnak, de egyszerűen nem tudtam kinyitni a szemem; mintha mágnes húzta volna...
Azt sem tudom, hogyan kerültem át az ágyamra...
3/4 2 körül tértem magamhoz, akkor bejött a doki, és mondott 1 csomó infót, merthogy rohant vissza szülést vezetni...nem emlékszem mindenre...
Azt tudom, hogy hétfőn kell visszamennem varratszedésre...magánrendelésre...nagyon örülök, mondhatom...
Annyi derült ki, hogy tele voltam összenövésekkel, amiket okozhatott az extra is, vagy akár az IVF...ezáltal nem volt szabályos alakú a méhem, és kismedencei gyulladásom, illetve hashártyagyulladásom is van...fura, mert panaszom az nem volt...
Az összenövéseket oldották, azáltal rendes alakú, nagyságú lett a méhem, és a laparoscopián/hastükrözés/ kívül, végeztek hysteroscopiát/méhtükrözés/, és cromopertubatioval egybekötött hsg-t/petevezeték átjárhatósági vizsgálat és átfúvás/.
Kiderült, hogy a jobb oldalam sem átjárható, /valószínű volt/, ezért ezt átégették, hogy nehogy produkáljak még extrát...és jött a hideg zuhany, miszerint marad az újabb IVF...ha lehet, minél hamarabb...persze...
Kicsit pityeregtem, majd jött 1 sorstárs-barátnő, akivel próbáltunk volna beszélgetni, ha nem lettem volna rosszul...megúsztam hányás nélkül, de azért biztos, ami tuti alapon kaptam Cerucal-t/hányáscsillapító/. Ez a frankó anyag megtette hatását, be is kábultam tőle...szóval nem igazán lehetett velem értelmes beszélgetést folytatni... bocsi érte! :(
Hozott be 2 könyvet, amiből az egyiket már ki is olvastam tegnap! Majoros Ildikó: Soha fel nem adni!
Nagyon jó könyv-meddőségről szól, az írónő saját szemszögéből. Olyan mozzanatok vannak benne, amikben totál magamra ismertem. :(
A hangulatingadozásoktól elkezdve a hisztiig...
Igen, mert olyan is szoktam lenni...belegondolva, szegény Férjem még jó, hogy kitart mellettem...tudom, ezt már írtam máskor is; de valamit felpattintott bennem ez az írás...
Kikapcsolódom a zumbával, mert persze ez nekem kell; de ha ő akar átbeszélgetni 1 éjszakát a haverokkal, vagy csak szimplán zenét hallgatni, és nem bulizni, akkor megy az őrjöngés...pedig neki is jár! ...teljesen padlóra küldöm, a kapcsolatunk is...
A másik pedig az, hogy kezdem belátni, feladtam a gyerkőc dolgot...vagy talán sohasem volt meg bennem, sem a vágy, sem az akarat...