Ma ismét számot vetettem az Élettel.
Köszönhető még a hormonok tombolásának, hiszen nem csengett még le ez az idő. Hol mérgemben sírni tudnék, üvölteni; hol pedig halk, lassú tombolás megy végbe bennem.
Annyit olvasgattam hétvégén, ahol a lányok egymást bátorítják, "ahol versengés helyett megértés, irigység helyett elfogadás van", hol pedig 1-1 író-akinek fogalma sincs arról, hogy mi zajlik le bennünk, lombikosokban, buzdítja őket a feladásra, hiszen ha nem jön össze, annak oka van...
...de könyörgöm, minden álom teljesül azzal, hogy 1 család születik, hogy 1, netán több embrió a pocakba kerül, vagy örökbe fogadás esetén harmonikus környezetbe kerül az a pici emberke.
Elvenni a célt, az álmot feladni?
Ész és szív ellent mondásba kerül, az ok a céllal.
Nem is tudom miért fogalmazom meg e sorokat, hiszen másról sem szól a blogom, mint az ismételt érzelmekről. Talán így nekem könnyebb.
2 megjegyzés:
Könnyít, ha kiírod magadból a gondolataidat...
Álmok nélkül meg nem lehet élni és van, amelyik (előbb-utóbb) valóra is válik!
Puszi!
Szia! Szerintem nagyon jól teszed, hogy mindezt ide leírod! Sok igazság van abban, amit megfogalmazol! Remélem az álmod és célod egyszer mégis révbe ér!! Valamennyire együtt tudok én is érezni, nekem se ment könnyen, de teljesen más ez, ami Veled történik. Szerintem írd le amire gondolsz!! S kapcsolódj ki kicsit azzal, ami megnyugtat! Jót fog tenni hidd el -ez nem okoskodás, tapasztalat, s tanács.
Megjegyzés küldése