Tegnap sikerült utol érnem a főorvost a HSG miatt. Eredetileg már jövő héten el szerette volna végezni, de időpont hiányában csak 19-én fogja...
...akkor mentünk volna a TEGYESZ-hez...
Reggel még mondtam is barátnőmnek, hogy amilyen szerencsém van, tuti, hogy majd aznap kell mennem...megérzés...
Az ember lánya azokban még soha sem csalódott...
Délután el is mondtam neki, és ő csak annyit válaszolt:"a sors keze"...
Majd keresünk másik időpontot; hiszen ha már elszántuk magunk, nem engedjük el ezt a lehetőséget!
Mondtam is a férjemnek, hogy tényleg megszenvedünk/ek ezért a gyermekért...
Gyönyörű lánykát láttam ma...az utónévkönyv előttünk volt, és sikerült 2x egymás után a Roland név alatt felütnöm a könyvet, pedig nincs ott betörve! A férjem a fiunknak ezt a nevet szeretné adni...
Persze, az ember lánya ilyenkor elgondolkodik, összefüggéseket keres, talán ezért még hülyének is nézik...de nem vagyunk egyformák...:)
Este az unokatesójáék voltak itt, felfedvén előtte a blogom, és a csajszi mondta is, hogy a bejegyzéseim szomorú hangvételűek...aztán tényleg sírtam is...
2 megjegyzés:
Ez így van, minden bejegyzésed szoomorú. Na de amikor az ember annyira vágyik egy gyermekre és nem kapja meg, akkor persze hogy sok örömteli sort nem tud firkálni...
A Roland név szép, nekünk is a listán vpolt! :-)
Szia! Mennyire igaz, hogy sok szomorúságot írsz!! De én sem tudnék mást írni, ha legjobban vágyott dolog, egy gyermek nem akar sikerülni. De biztosan fog!!! S a Roland tényleg szép név. S ki tudja ....
Megjegyzés küldése