Beszélgetések/vívódások...

Rengeteget agyaltam ismét, hogy virtuális papíron megjelenítsem e sorokat, de aztán úgy gondoltam~ismét~hogy miért is ne?
Akit nem érdekel, az úgysem olvassa, akit meg igen, annak itt tenném hozzá, hogy nem az a célom, hogy bárkinek a napját befeketítsem a keserű hangulatvilágommal.
Tegnap este beszélgettünk, vagyis próbáltunk...és hiába próbáltam erős maradni, 1-1 könnycsepp megbújt a szemem sarkában, amikor Férjem saját magát földbe döngölte...totál el van keseredve...én pedig próbálom vizualizálni a csütörtököt, nem kevés erőfeszítésembe kerül...
...már arra is gondoltam, hogy meghajtom fejem a sors előtt, és felkészülök a legrosszabbra...~tudom, a rossz után mindig jó jön...~eddig úgy gondoltam, hogy inkább most, mint 2 hét múlva essek pofára; de most már ezt így nem akarom...kell az a 2 hét...
...ugye milyen hülye vagyok?...már megint...Férjem azon aggódik, hogy nem lesz hová mennie...; én pedig azon, hogy már hétfőn talán mennem kell...nekem van hová...de inkább beutalót váltok az ideg osztályra...holnap este úgyis megyünk a neurológushoz...
Ja, és még tarkítsam a sorsunk, lehet, hogy fel kell adni a házunk is...és ha még a legfontosabb érzést sem fogom tudni megadni...szép az élet, nem?...