Milyen fura...
...Ott ültem a Klinika folyosóján, és tűnődtem...
Évek bizonyítják, és kórházi zárójelentések, mennyi mindent igyekeztem megtenni eddig is, hogy végre legyen 1 gyermekünk...míg másokat a tű szó használatától kétségbeesés fog el...
...félreértés ne essék, nem hibáztatok én senkit sem, ha nem bírja elviselni; de az utóbbi 2 hétben "számtalan" nőtől hallottam, hogy ő bizony ezt sokáig, vagy egyáltalán nem teszi meg...
...akkor lelkiekben nem érett még?~szegezte nekem a kérdést ma is 1 lány...és én pedig már biztos nagyon szeretném az anyaságot...~folytatta...
Tűnődtem, és az járt a fejemben, hogy szerintem a Férjem jobban szeretné, hogy állapotos legyek...van bennem 1 blokk...
...Félek én is...kimondva, vagy kimondatlanul...
/most lehet követ vetni rám, amiért mégis elindultam az újabb IVF útján/...
5 megjegyzés:
Járd végig az utad..Én is azt teszem...Úgy akarok megöregedni hogy bármi is lesz a végén nyugodt szívvel kitudjam mondani:"Mindent megtettem érte...."
Szép hétvégét:)
Köszönöm, hogy figyelsz rám, hogy hiányolsz. Kevés bejegyzést írok mostanában, jövök hozzád és Popihoz és magamról olvasok a soraitokban... Szóval így vagyok.
Az a blokk benned nem csodálható. Volt elég negatív tapasztalásod ahhoz, hogy beinduljon a félsz, de ezt csak az tudja elfogadni, aki végigjárta ezeket az utakat.
Menned kell, nincs más dolgod. Kő helyett szelíden megsimogatnám a kezed. Pofonokból jutott elég.
Nem tudom, hogy érni kell-e vagy nem, én úgy éreztem, ha az a dolgom, hogy szúrjak, akkor szúrok. Van aki nem tudja megszúrni magát, talán nekik nehezebb is ennyivel ez az egész, mert ezzel is küzdenek.
Azt tapasztaltam, hogy könnyebb kicsit, ha kimondjuk, hogy félünk! Megértem, hogy te most jobban.
Igen..."mindent megtettem érte"...
Köszi,hogy írogatsz!
Nagyon...az baj... :(
Megjegyzés küldése