Fagyasztott ET

A férjem határozottan feszült volt egész délelőtt...ő annyira tartott attól, hogy a gyermekeink nem akarnak majd felébredni...én pedig az 1. perctől kezdve azt érzem, bíznom kell bennük!
/bár bennem is volt 1 kis félsz, valljuk be/...
Ismét Férjem Unokatesójáék vittek fel, akik cirka 30 percet késtek, és én már kezdtem az őrület szélére kerülni... :S
Ráadásként a parkolás sem volt zökkenőmentes, ezért mi 1 sarokkal előbb kipattantunk a kocsiból, és szedtük a lábaink...de a megbeszélt időpont előtt 10 perccel már a Klinikán voltunk.
Aztán gyors egyeztetés a dokival, UH nem volt-pedig én arra is készültem, hiszen az 1.-nél volt, de mint kiderült, akkor a petefészkek ellenőrzése céljából-közölte, hogy 4 embriót vettek fel, és 2 szépen fejlődésnek indult! Ugye, én megmondtam?! :)
13.45-kor történt a beavatkozás/13.órára volt az időpont/...
A Férjem is bent volt ismét, most nem romlott el a számítógép sem, a doki is más volt; rendesebb, és alaposabb...csak fájt a beavatkozás, mert nem volt kellőképp tele a hólyagom...ez van. A Férjem mondta is, hogy úgy megsajnált...-de mondom ezt én-mindent a cél érdekében!
Megkaptam a 2 gyermekünk 8-8 sejtes állapotban, és a 2 Utrogestan tablettám is.
Közben bejött a biológus, aki mindezeket elmondta, és kaptunk 1 újabb fiolát,-ebben őrizték az embrióink.
A szülésznővel beszélgetve, aki szintén rendes volt,-ellentétben a másikkal, akivel össze is rúgtam a port-elmondta Férjem, hogy az 1.-nél minden túl simán ment, most pedig rögös volt az út csavarokkal tarkítva, ezért most fog sikerülni!
15 perc fekvés a nőgyógyászati ágyon, majd újabb 15 perc vízszintesben, és még kint a folyosón is 30 perc várakozás hazaindulás előtt...
Ahogy az ágyról keltem fel, elég alaposan megszédültem, biztos a vérnyomásom kínlódott...
Most más minden tényleg...
A hangulatom, hiszen úgy indultam neki, hogy sikerülni fog!; bár azért el-el pityergem magam...de ilyen előzményekkel a tarsolyomban szerintem nem is csoda!
27-én és 29-én vérvétel, az utóbbi napon tudjuk meg a csodát!