Tegnap főzőverseny zajlott, és 1 gyermekkori barát invitált kóstolóra.
Nagyon fincsi volt a kaja-vörösboros marhapörkölt-, és ahogyan ültünk, és beszélgettünk, egyfolytában az eget kémlelve gólya után kutakodtam...de az csak nem akart megjelenni... :(
1 ismerőshöz kellett később mennünk, és hirtelen közeledett felénk-mondhatni, a fejünk felett megjelent-a nagy madár...én annyira megörültem neki, hogy el kezdtem kiabálni a férjemnek, mire 1 biciklista majdnem leesett a járgányáról...
Nem tudom kellőképp átadni a hatást, de vicces volt a szitu, az biztos...(ahhoz látni kellett volna ezt az egészet, és ismerni azt az embert; na, nem azért, mert gyűlölöm, csak tényleg jól jött ki...)
1 megjegyzés:
Képzeld,mióta jelentkezett Szeged,mi is egyfojtába gólyákba botlunk,igaz,nálunk ennek külön története van:
Mindkét fiammal úgy maradtam terhes,hogy a párom avval jött haza,hogy képzeld a szántóföldön ennyi-meg ennyi gólya kerülgetett...Nálunk a szántókon sok gólya szokott lenni...
Tegnap a drága jó Uram megint evvel jött haza,hogy gólyák kerülgették a traktorba...
Na eltértem a bejegyzéstől:-)
A helyzet vicces lehetett!!!
Megjegyzés küldése