Már magam sem tudom mit írhatnék...
Haragszom a sorsra; ahol nem kell, a pokolba kívánják a gyermeket, oda bezzeg ad, nem is egyet...de nekünk, akik mindenünket odaadnánk, hogy legyen 1, csak 1 egészséges gyermekünk, mi ezek szerint nem vagyunk érdemesek rá...
Teljes megsemmisüléssel néztünk a prof-ra, amikor közölte a hírt...mint akit jeges vízzel öntöttek le...
Amikor azt kérdeztem, miért nem sikerült, az volt rá a válasz, hogy nem vagyunk benne a sikeres 30 %-ban...ja...ez mindent megmagyaráz...de kinek? Mert nekünk tuti, hogy nem!
Olyan gyorsan szaladtam lefelé a lépcsőn, hogy úgy kellett utánam szólni...
Nem akarok oda visszamenni többet...máshová sem, bár délután beszélgettünk az intézet váltásról...
Nem is tudom kit sajnáltam jobban...Férjem, aki tartja magát, de belülről üres...vagy anyósom, akit felhívtam, és zokogásba kezdett, amikor sírva közöltem vele az elvesztett harcot...vagy leginkább magam; ez a legvalószínűbb...képtelen vagyok teherbe esni...képtelen vagyok a számomra legfontosabb személynek megadni élete vágyát...
6 megjegyzés:
Mikor hazaértem, az volt az első dolgom, hogy megnézzem, mi van veletek.
Annyira szeretnék vigaszt nyújtani Neked, de tudom, hogy ez most lehetetlen.
Át kell esni a gyászon. Most ennek van itt az ideje, ha sírnod kell, hát sírj. Add ki magadból!
Hogy mihamarabb talpra tudj majd állni!
Tudom nem sokat segít, de hidd el mind veled töltjük ezt az éjszakát. Ebben biztos vagyok!
Meríts belőle erőt!
:-((((
Veled vagyunk mi is,remélem érzed....:-(
Szia!
Véletlenül keveredtem ide, remélem nem gond, ha ajánlok egy természetgyógyászt. Nem tudok ígérni semmit, de azt tudom, hogy nagyon sok párnak segített, hogy megfoganjon a gyermekük. Köztük az ex férjeméknek is.
http://szaboszigfrid.internettudakozo.hu/kapcsolat2.htm
Kívánom, hogy teljesüljön az álmotok!
szia
eddig csak "zúg" olvasód voltam, de most meg kell, hogy szólaljak..
Annyira sajnálom, hogy nem sikerült..nekem is potyognak a könnyeim..veled együtt izgultam és vártam a jó híreket..
Őszintén csodállak a kitartásodért, elszántságodért és azért, hogy mindig újra és újra felálltál és nem adtad fel..Én erre soha nem lettem volna képes..Hihetetlen erő van benned, bennetek, akik nem adják fel az első, második..sikertelen beültetés után sem..Én hiszem és szívből remélem, hogy ilyen embereknek mint ti egyszer megadatik az a csoda, ami nekünk..Most "tudom" milyen nehéz, csalódottak vagytok, hiszen annyira bíztatok benne, hogy most sikerülni fog, de ne adjátok fel..Egyszer sikerülnie kell..mert a sors nem lehet ilyen....
Szívből ölellek:Andi
:(
Egy hatalmas ölelést küldök, így a világhálón keresztül.
Megjegyzés küldése