Tegnap ismét görcsölgettem, és estére már eltört a mécses...
Egyébként is, aki ismer, tudja, hogy hyperérzékeny vagyok, de mostanság képes vagyok a legapróbb dolgokon sírva fakadni...pl. elég, ha csak olyan zenét hallgatok.
A viharra ébredtem fel az éjszaka, és a gondolataim állandó mozgásban voltak...
Férjem besegít itthon, anyósom főz ránk, és ha szerdán valamilyen oknál fogva nem jó hírt fog velünk közölni a doki, akkor úgy érzem, megsemmisülök...hiába valónak érzem magam...
De ilyen nem fog bekövetkezni!
A munkahelyemre NEM tudok/AKAROK visszamenni...
Hiába szeretem mások gyermekeit; ők, nem az enyémek...persze, ezt írtam már máskor, hogy valahol az enyémek is, de a szónak nem abban a szoros értelmezésében...
1 megjegyzés:
Minden a legnagyobb rendben lesz:-)
Megjegyzés küldése