Itthon nagyon sokat beszélgettünk...és nem értjük az okát, hogy miért nem sikerült ismét...pedig a laborok is jók voltak a beültetés előtt, stimmelt minden...
Férjem is csak a tehetetlenség és az üresség érzete járta át, amikor az eredményt kimondták...
Mondta itthon, hogy menekülni akart a Klinikáról...mindenütt, akik velünk jöttek szembe pocakosak voltak...kifogtuk...vagy inkább megakadt a szemünk rajtuk...
1 megjegyzés:
Ilyenkor csak pocakosokat lát az ember!
Emlékszem, amikor én is terhesség helyett műtétre vártam, folyton csak kismamák jöttek velem szembe. Annyira el tudja keseríteni az embert még jobban... :-s
Megjegyzés küldése