Már ott tartok...
Azt gondolom a tegnapi erőfeszítés kapcsán, ha eddig más nem, akkor ez tuti betett...
Mennyire könnyebb volt, amikor spontán összejöttek...akkor nem agyaltam ennyit...aztán ott is jött a pofára esés... :(
Ennyire rossz anya válna belőlem?...
Jobb, ha már most szoktatom magam a gondolathoz, hogy Férjem padlóra küldöm, /magam nem kevésbé/, és mehetek vissza a "szeretett" munkahelyemre...
Fura, beültetés körül annyira erőt merítettem 1 sorstárs megjegyzéséből..."3 fagyi babából kettő felébredt, egy pedig meg is maradt!"
...és a beültetés délelőttjén ez is átsuhant az agyamon...4-ből 3...intuíció?...
Tegnap előtt beszélgettük a Férjemmel, hogy 3-ból 2, egyenlőre elég is lesz...
...most pedig itt tartok...
Talán 2 pofon kellene, ami helyrerak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése