Annyi mindent kaptam...ismét...1 olyan embertől, akitől nem vártam, hátba támadott...de mit is vártam valójában?...
...rengeteg emberben csalódtam mostanság...
...az otthon lévő kolléganő beszélt ki a dajkával még a múlt héten, hogy sikertelenség esetén milyen hosszú idő lesz, míg összekaparom magam~nézőpont kérdése, hogy jó akarásból mondta-e, de tudom, hogy nem, mert ő is az a típus, aki a szemembe vigyorog, közben pedig érzem a kést a hátamban~ja, és depressziós leszek...
Ezt úgy beszélték, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna.../még ha valóban így történik is/...
Empátia a javából... :S
...Hogy jönnek ők az én érzéseimhez?...
...tény, hogy magam alatt vagyok, de nekik semmi közük hozzá...persze, más faj...örüljenek, hogy nekik nem így alakult az életük...
Most találkoztam vele, bezzeg 1 szót sem szólt, és én pedig megjegyeztem, hogy időbe telik, míg összeszedem magam...az a baj vele is, hogy elengedi az ilyeneket a füle mellett, és csak én rágódom...
Milyen hülye vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése