Az utolsó mondat az előző bejegyzésnél, nem az önbizalmam növelésére szolgál, és nem adja alapját semmi nemű öndicséretnek, csak egyszerűen annyira édes volt a férjem, hogy megosztotta ezeket a gondolatokat velem.
Ma különös megnyugvás fogott el, vagy inkább nevezzem egyszerűen beletörődésnek.
Végigpörgettem a gondolataim közt, hogy mostanság rengetegen lettek várandósak a környezetünkben, vagy éppen nem is oly rég születtek meg a várva várt babák, és én pedig elkönyveltem magamban, hogy a sors ezt a lapot osztotta nekem; már nem vagyok dühös, nem érzem azt, hogy sírnom kellene. Különös számomra ez a hirtelen fordulat...magam sem értem, hogy mi zajlik bennem.
Mások kitartóan, elszántan akarnak gyermeket, addig mennek, míg nincs valami megoldás, én pedig csak tűnődöm a magam belső világán, egyszerűen nem vagyok biztos önmagamban, az érzéseimben.
2 megjegyzés:
Szia! Olvastam előző bejegyzéseidet. Mondhatom nagy fordulatváltás ez. de legalább úgymond nem nyavajogsz. Férjed aranyos, hogy így tudja, jó anya lennél, ami szerintem mindenkinek jól esik. Belül azonban biztosan sokat gondolsz arra, vajon miért pont veled történik mindez. Tudom tapasztalat. De azért az ember akkor sem adja fel. Valami erő flytán mindig tovább lép, s csak keresget, kutat, mit kéne még azért tenni, hogy az álmok valóra váljanak. Szerintem, biztosan sikerülni fog egyszer az, mait az ember megálmodik. Remélem tudtam kis segítséget adni, persze az ember nem akar másnak okosságot adni, meg nem osztja az észt, csak próbál kicsit segíteni, ha máshogy nem megfy, akkor így. Remélem nem veszed rossz néven a hozzászólásaimat, de kicsit együtt tudok veled én is érezni, persze mindezt nem éltem át egészen eddig, de azért voltak nálam is ilyen pontok. Szijus!
Látod, milyen különös dolgokra képes az idő!? Egyik nap ezt érzed, a másik nap meg azt...
Nem tudhatod, milyen érzések lesznek rajtad úrrá néhány hónap múlva!
Elképzelhető, hogy a hormonok még tombolnak, vagy az már elmúlt?
Megjegyzés küldése