Mára virradólag ismét a hormonok uralkodnak, érzem, hogy a düh és a sírás folyamatosan uralják egymást, készenlétben tartva amúgy sem egyszerű természetem.
Az emberek úton-útfélen megállítva kérdezik, hogy babánk mikor lesz?
Egyszerűen már válaszolni sincs kedvem...csak a könnyeim nyeldesem.
Kedves sorstárs is írt és nekik sem sikerült...mérhetetlen szomorúsággal tölt el, hiszen ők már tényleg megjárták a maguk rögös útját.
Az ember ilyenkor ébred tudatára annak, hogy a maga problémája a legnagyobb, mégis eltörpül a másik gondja mellett.
3 megjegyzés:
Szia! Remélem azért jut még erőd egy kis szilvszterezéshez is.
Biztosan túljutsz majd ezen az időszakon is, ami váltakozik. Hol jó a kedv, hol rosszabb. A legrosszabb pedig biztosan az, mikor kérdezgetik folyton azt, hogy mikorra várható a baba. BÚÉK! remélem azért sikerük kicsit jobb kedvre derülnőd! Még ha nehéz is!
Sokkal boldogabb új évet kívánok nektek!!!!
Felkerestem egy általad is olvasott blogot és nagyon pozitív gondolkodásra akadtam!
kívánom, hogy az új évben Te is erre az álláspontra juss!!!!!!
Puszi!
Megjegyzés küldése