Mára virradólag a barnázás nem szűnt meg, de igyekeztem pihenni, és nem agyalni a történéseken, mindaddig, amíg a barnázást kis mennyiségű, de piros vérzés váltotta fel. Görcseim nincsenek.
Nem tudom elmondani mit érzek, már úgy érzem, elsírtam a könnyeim, pedig most is patakokban zuhognak alá...
Milyen furcsa az emberi elme...a tudatalattiban már benne volt a vérzés, hiszen, akkor még nem is tudtam, hogy ez be fog következni hamarosan és én pedig csak annak tulajdonítottam azt az álmot, hogy rengeteget agyaltam rajta.
Tudom, még ott a holnap, addig még van remény mások szerint. Azt hittem, hogy a sors lesz olyan kegyes velem, hogy a sok rossz után már csak a jó következhet.
Nem fog tetszeni az olvasónak, amit most sorokban fogalmazok meg. Annyit agyaltam, végigpörgettem magamban-pedig nincs jogom senkit elítélni-hogy, mennyi nő van, aki elveteti gyermekét, és aztán a sors megadja neki a legfontosabb szerepet az életben a szülővé válást. Az ember sokszor nem hideg fejjel gondolkodik, de én ilyet nem követtem el.
"A tragédiákon szeretnénk mielőbb túl lenni... megérteni... felejteni... elfogadni."
Nem vagyok dühös, csak nem értem miért játszik velünk a sors;elhúzza a mézes madzagot, ad nekünk életet, reményt, és a legváratlanabb pillanatban él a hatalmával és visszaveszi azt.
2 megjegyzés:
Szijus! Én most olvstam naplódat, s mondhatom, meg tudlak érteni. Vivi nekünk is nehezen jött össze, jártunk orvostól orvosig, már a 4. nőgyógyásznál jártunk, aki végre hajlandó volt különböző vizsgálatokra küldeni, s kideríteni végre mi okozza a bajt. Persze különösebb okot nem találtak, de nem adtuk fel Kölcsönösen bíztunk egymásban,s mindent megtettem én is, meg ő is a cél érdekében. Igaz, nálunk nem volt beültetés, de gondolom milyen lehet, mivel nálunk is rengeteget kellett várni arra, hogy a teszt 2 csíkot mutasson! Mikor már belenyugodtam, hogy lehet majd 1X bekövetkezik, de nem akartam görcsösen, s persze különböző tisztító és fogyókúrák alkalmazása folyt. Megkellett vásárolnunk egy nem olcsó injekciót, ami persze elsőre nem vált be. Akkor rettenetesen kikészültem, csak sírtam én is. Ekkor kezdtem egy lélekkel foglalkozó könyvet olvasni (OSHO) amiben rettenetesen sok igazság van -szerintem. Majd 1 hónap kihagyás, s megint egy újab próba következett, amit már lazábban vettem, igaz itthon voltam épp betegállományban nyugalomra itélve. Mivel szeretek kézimunkázni ki is használtam, s alkottam. Belemélyedtem, s nem gondoltam arra, mi lesz ha..... Nagyon vártam a következő hetek múlását. Azt hiszem nem kell leírnom. S végre meg történt a csoda, amit 6 éve vártunk, 2 csík. Persze nem akartam hinni, mert csak halvány volt, de volt!!! Majd kis várakozás után doki megerősítette a tényt, hogy babóca megfogant! Örültem neki nagyon, de ezek után már csak azt reméltem, nem lesz baj a terhesség során. De 1X én is nagyon megijedtem!!! Vérezni kezdtem! Szerintem ugyanaz játszódott le bennem, mint most benned! Az, hogy a sors nem lehet ilyen kegyetlen, mért pont én...... Szerencsére a doki azt mondta nincs semmi baj, minden rendben, pocaklakó rendben van, s nem tudni mitől lehetett a vérzés, mert nem találja az eredetét. Remélem holnap azt fogod írni, hogy minden ok, s a pocaklakó(k) már úton vannak. Kitartás!! Sok erőt kívánok!! Ha gondolod kukk be hozzánk www.vivien-hajnesz.blogspot.com! Veled vagyunk!! Aztán kérjük a fejleményeket!!!!
Helló!
Nagyon nem jó a hangulat felétek.. :-((
Én se tudtam írni, mert nem volt jó a gépünk (szerencsére megoldódott a probléma)!
Az előző bejegyzésedre reagálva: lehet, hogy még 1szer megpróbálnám!
Ott van még néhány Életke, talán még egy esélyt adni kéne.
Igen, tudom, nem vagyok benne, fogalmam sincs, mekkora trauma mindezt végigcsinálni, de hátha...
Persze azért én még bízom a holnapban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Megjegyzés küldése