Már szinte furcsa, hogy minden napra akad egy kis bejegyzés.
Ma barátnőm volt nálunk, és addig a férjem elment egy ismerőst köszönteni, hogy mi kibeszélhessük magunk. Már természetes, hogy ezeket a beszélgetéseket nem úszom meg sírás nélkül...
Lassan 14 éve ismerjük egymást, és azt mondta, hogy anno ő egy életvidám csajt ismert meg, aki mára teljesen megszűnt létezni...érthető...hozzátette, de néha szíve szerint megrázna...
Annak idején anyummal rengeteget beszélgettek, hiszen én sem könnyen sikeredtem, és most azt mondta, hogy mi lett volna, ha ő is feladja?...akkor most nem lennék...talán jobb is lenne, így gondolom.
Tudom, önsajnálatba burkolóztam...
Este férjem próbált mosolyt csalni az arcomra, és hirtelen sírásba csaptam át...úgy érzem, elviselhetetlen vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése