Senkit nem áll módomban elkeseríteni/lehúzni, de egyszerűen ez az a hely, ahol kiadhatom magamból a szomorúságom, gondjaim...és tudom, sokszor ismétlem önmagam...
...ha kitartotok így is mellettem ebben az őrült 2 hétben, megköszönöm...ha nem, az az én szegénységi bizonyítványom...
23 megjegyzés:
Te hoztad létre a blogot, a tiéd, azt írsz bele, amit csak akarsz.
Akit nem érdekel, nem olvassa.
Puszi!
Ne beszélj butaságokat! Az nem a te szegénységi bizonyítványod, hanem azé, aki emiatt nem olvas többé! Én kitartok és nagyon szurkolok, és hiszem, hogy rendben lesz minden! Puszi
Szia!
Én egy zugolvasód vagyok,már egy ideje rendszeresen olvastam,csak még nem írtam!
Sok erőt és kitartást kívánok Nektek!És nagyon-nagyon szorítok!!
Üdv Anka
Kitartunk, ez tuti!!!! :)
Köszi! Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset...sajna :(
Puszi
Gigikém!
Nagyon köszi!
Te hogy bírod még?
Puszi
Szia,
Örömmel üdvözöllek!
Nagyon örülök, hogy rám találtál!
...és köszönöm!
Te írsz blogot?
Tudom...köszi!
Puszi
Ha nem is mindig okoskodok itt Neked akkor is itt vagyok naponta többször :) Tehát kitartóan szurkolok és izgulok a sikeretekét.
Délelőtt én is depis voltam, most már kicsit jobb! Az ebéd főzés és most a dán csokis süti készítés elterelte a figyelmem. Picit viszont fájdogál a hasam, de ennyi!
Bízzunk még!!!
Puszi
A "sorstárs" vagyok ismét. Én is kitartok, kíváncsian várom a fejleményeket. Nagyon jól esett amit az előbbi bejegyzésben írtál, hogy tudtál erőt meríteni a soraimból. Már megérte, hogy leírtam neked a mi történetünket. Van néhány ismerős a környezetemben akik hasonló helyzetben vannak és nekik is sokszor sikerült már erőt adnom és teszem ezt azért, mert amikor én voltam padlón, mások is segítettek nekem. Kitartást és ne keresd a miérteket, a tüneteket, nekem sem volt semmi tünetem, én lepődtem meg a legjobban, amikor kimondták, hogy sikerült. Tehát, nyugi.....
Nagyon köszönöm!
Szia, Drága!
A feldúltságod, a kétségbeesésed, a hisztik, a kitudja még hányféle pokol, amit átélsz teljesen érthető. Most már van mit veszítened.
... de aggódom érted. Most egy pillanatra meg kellene állnod és megpróbálni magad kívülről nézni (amennyire lehetséges). Meg kellene ráznod magad és előre nézni, de nem a rettegett félelmeidet látni. Talán a legjobb lenne nem tervezni semmit.
Tettel fel neked valamit... talán jól fog jönni.
http://pandora-baba.blogspot.com/p/lombikosok-10-parancsolata.html
… és még egy! Csak azt hiszed el, amit látsz vagy fizikailag érzékelni tudsz?
http://pandora-baba.blogspot.com/p/ket-kis-magzat-beszelget-egy-anya.html
Legyen szép estéd!
Puszi
Mi már csak ilyen kitartó típusok vagyunk ;)
Szívem!
Köszönöm!
Pont én is gondolkodtam a 10 parancsolaton, hogy ki kellene tenni a blogba, és percenként ránézni :(
..és még 1...reggel pont átsuhant az agyamon, hogy ugyan ki akarhat 1 ilyen örökké aggódó, pesszimista anyát? :(((
Ölellek!
Popikám!
Nagyon köszi!
Akár ki is nyomtathatod és olvasgathatod, hogy rögzüljön. Azt hiszem ilyenkor mindent megtehetsz, ami megnyugtat. :-) Legyen bármilyen baromságnak látszó dolog.
Szívem azt hiszem mi olyan örökké aggódó típusok vagyunk, de ez nem baj. A pesszimizmus inkább. Akkor már csak ezen kell változtatni. :-)
Puszi
Ezt neked ajánlom! Puszi
http://pandora-baba.blogspot.com/p/az-akarat-ereje.html
Szívem,
Köszönöm!
Mondogatom én magamban, aztán, ha pofára esem...
Puszi
Azon ráérsz majd akkor agyalni.
Így is, úgy is át kell esned a gyászon, ha megtörténik, de addig mi lenne, ha élveznéd az életet. Csak ezek a pillanatok vannak nekünk! Éld hát meg, addig amíg tart.
Ha mindig a pofonok és a pofonoktól való félelem tölti ki az életed, akkor ...mit is mondhatnék.
Most terhes vagy, akár tetszik, akár nem. Vagy megéled ezeket a gyönyörű pillanatokat vagy nem, ez csak rajtad múlik. Ha bekövetkezik az amitől rettegsz, és megpróbálsz rá felkészülni... a fájdalmat akkor sem kerülheted el.
Vannak dolgok, amiken nem változtathatsz, de legalább lélekben velük tölthetsz néhány gyönyörű napot!!!
Aminek az emlékét soha, de soha nem veheti el tőled senki!
Mondtam én, hogy 2 pofon kellene az észhez téréshez...megkaptam...igazad van...és minden sértődöttség nélkül írom ezt.
Nem megbántani akartalak és örülök neki, hogy érted. :-)
Tudom...Te is, ahogyan anno Zohar...próbált jobb belátásra bírni...
Puszi
Megjegyzés küldése